„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is.”
Filippibeliekhez írt levél 2.5
Mai Igénk a Szentírás egyik legszebb szakaszának, a Krisztus-himnusznak a kezdő sora, melyben sok teológus Jézus Fiúságáról szóló őskeresztény hitvallást véli felfedezni. „Aki Istennek formájában volt”, „emberi formát vett fel”, „engedelmes volt a kereszthalálig” majd „az Atya feltámasztotta Őt”.
S hogy miért kellett már akkor megfogalmazni és leírni a Megváltásról és a Megváltóról szóló hitvallást? Hát igen, egyrészt azért, mert voltak, akik már akkor kétségbe vonták Jézus isteni mivoltát. Csupán kiváló tanítónak tartották, csak, mint jó embert említették, pedig Ő az Istennel egyenlő.
Másrészt, hogy miért kell a megváltás tényét bizonygatni?
Azért, - amire ez a rövid mondat is utal - mert az az ember, aki csupán passzív elszenvedője megváltásnak, éppolyan eretnek, mint aki tagadja, hogy Jézus a testben megjelent Isten.
Mi a bizonyítéka annak, hogy valaki megértette, elfogadta és megbecsüli Jézus helyettes áldozatát?
Az, hogy követi és lemásolja a Mester példáját. „Az az indulat legyen bennetek” „tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok” (Máté 11:29) „amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Ján.13:34) „miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is” (Kol.3:13), stb.
Imádkozzunk ma reggel azért, hogy az életünk lehessen ez a hitvallás, hogy tetteinket, szavainkat, viselkedésünket látva felismerhesse a környezetünk, hogy Jézuséi vagyunk.
Amikor megbántanak, amikor meglátjuk és megtapasztaljuk mások hibáit, bűneit, akkor nem fentről, fölényesen megmondva, lekezelve viszonyuljunk hozzájuk, hanem úgy, ahogy Megváltónk tette.
Ő nem föntről lenyúlva húz fel bennünket az Ő szent jelenlétébe, hanem alánk nyúlva, alánk mászva, vállaira véve emel fel.
Ez az indulat legyen bennünk! Ámen
Kapcsolódó hírek:
Ideje van...
Ne menekülj!
Elismerő szavak
Új ember