Mások hibájából vagy a sajátunk okán, de kerülünk olyan helyzetekbe, amikor kicsúszni látszik a talaj alólunk... Ezt hívjuk krízisnek. Krízisbe mindenki kerülhet, fiatal és öreg, férfi és nő, szegény és gazdag.

Sőt, a krízis nemcsak az istentelenek "kiváltsága", ilyen állapotba juthat néha a hívő ember is! Az élet attól élet, s tekintélyparancsoló, hogy a legfurcsább helyzeteiben, kiszámíthatatlanságaiban mutatja meg hatalmát, s kényszeríti térdre, szorítja sarokba az embert, s bizony nincs ember, akit ez közömbösen érintene.

Aki volt már életében legalább egyszer is krízisben, az jól tudja, hogy a szorult helyzetben lévőnek nem szépen csengő válaszok kellenek, hanem megoldás.

Sajnos a megoldást megtalálni mindig nehezebb, mint a megoldás lehetőségeiről beszélni. Ha odafigyelünk a politikusok kijelentéseire, akkor hamar belátjuk: ők is csak keresik a válaszokat, s igyekeznek úgy tenni, mintha tudnák mi is a megoldás.

Ha azonban nem tudják, hogy az istenadta nép nagyon is jól tudja/tudta is minden korban(!), hogy "ők ott fent" nem tudják, akkor a mindenkori vezetés komoly kríziseket generál. (Csak zárójelben jegyezzük meg: "ott fönt" bizonnyal tudják, hogy mi tudjuk. S most ne inspekciós királyokra, vallási vezetőkre vagy híres politikusokra gondoljunk... ők csak a szereplők, akik engedelmeskednek a rendezőknek, akikről azt sem tudjuk, hogy kicsodák, micsodák... s nem is fogjuk megtudni, hogy kik is ők valójában. Egy valamit azonban tudunk, hogy évszázadok óta "rendeztek, s ma is rendeznek": Minden kultúrában, minden földrészen, minden vallásban vannak ősrégi családok, klánok, akik eldöntik, hogy gazdasági fellendülés vagy visszaesés uralja a mát...)

Minden gazdasági, politikai krízisnél súlyosabb válság az erkölcsi. Ennek a tanúi, s elhordozói vagyunk most... Az erkölcsi válság azért annyira fájdalmas, mert átszövi az egész életet, s nem kímél se családot, se hazát, se embert, de még az Istent se! Amikor az erkölcsi válság sarába végérvényesen beleragad az ember - gondoljunk csak a tékozló fiú éhségére, amikor a disznók vályújából is örömest evett volna, ha(!) adtak volna(!) neki -, nos az ember csak ezután kezd el újra vágyakozni a "normális" életre, aminek az alapja a bizalom, s a kölcsönös megbecsülés. Ez azonban olyan gyümölcs, ami nem érik meg hamar, sőt, hogy egyáltalán élvezni is tudjuk, ahhoz először életünk fájának kell termőre fordulnia, amihez Isten metszőollója és oltókése elengedhetetlen kellék...

Ha Hozzá kiáltunk - Ő meghallgat, ha elestünk is - Ő mellénk áll és felsegít.

URam! Te megítélsz a körülmények által, hogy jobbá válhassak... Add, hogy ne utasítsam el metszőollódat, s ne viszolyogjak oltókésedtől, amikor újat akarsz belém plántálni! Ámen