Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. (1 Kor.15:41)

Isten különbözőnek teremtett minket, és ezt szándékosan tette. Mindannyian betöltünk egy szükséget, és mindannyian része vagyunk Isten átfogó tervének.

Amikor azon erőlködünk, hogy olyanok legyünk, mint mások, akkor nem csak önmagunkat veszítjük el, hanem a Szent Szellemet is megszomorítjuk. Isten azt akarja, hogy az Ő tervébe illeszkedjünk bele, és ne mindenki másnak a tervébe próbáljuk belegyömöszölni magunkat. Teljesen rendben van az, hogy különbözőek vagyunk.

Mindannyian különböző temperamentummal, különböző fizikai adottságokkal, különböző ujjlenyomattal, különböző tálentumokkal és adottságokkal születtünk. Azt kellene célul kitűznünk, hogy megtaláljuk, miben vagyunk jók, majd azokba a dolgokba teljes erővel belevetni magunkat.

Néhányan úgy érzik, semmiben sem jók, de ez nem igaz. Amikor erőfeszítéseket teszünk, hogy olyasmit csináljunk, amiben mások jók, akkor gyakran siker nélkül maradunk, mert hiányoznak belőlünk az adottságok az adott dolgokhoz. Azonban ez nem jelenti azt, hogy semmiben sem vagyunk jók. Mindnyájunknak vannak korlátaink, melyeket el kell fogadnunk. Ez nem rossz, hanem egyszerűen csak tény.

Csodálatos dolog szabadnak lenni arra, hogy különbözőek legyünk, és nem állandóan azt érezni, hogy valami baj van velünk, mert különbözőek vagyunk.

Szabadnak kell lennünk arra, hogy elfogadjuk és szeressük magunkat és egymást az összehasonlítás és versengés kényszere nélkül.

Azok az emberek, akik biztonságban érzik magukat, mert tudják, hogy Isten szereti őket, és terve van velük, nem érzik fenyegetve magukat mások képességei láttán. Örömüket lelik abban, amit mások képesek megtenni, és abban is, amire ők maguk képesek.

Amikor majd ott állok Isten előtt, Ő nem azt fogja kérdezni tőlem, hogy miért nem voltam olyan, mint a férjem, vagy Pál apostol, vagy a lelkipásztorom felesége.

...Szeretném Tőle a következőt hallani: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:23).