Samárián kellett pedig átmennie Jézusnak,  és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.  Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.  Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.  A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.  Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet."  Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet?  Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?"  Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,  de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."

Jn 4,4-14.

LELKI KISZÁRADÁS

Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! (Jel 22,17)

Egy forró nyári napon családommal úszni indultunk, amikor észrevettünk valamit magunk előtt az úton. Kiderült, hogy egy óriási teknős az. Régen kijöhetett a vízből, mert a teste a kiszáradás jeleit mutatta. Amikor fölemeltük a földről, olyan gyönge és száraz volt, hogy nem tudott visszahúzódni a páncéljába. Egy közeli forrásnál beleengedtük a teknőst a vízbe. Amint megérezte testén a hűs vizet, életre kelt. Lábaival evezett, gyorsan vitette magát lefelé a sodrással, be-bedugva fejét a vízbe. 

Ahogy a teknős, mi is szenvedhetünk kiszáradástól - lelki értelemben is. Lehet, hogy betölti életünket a munka, család, barátok, iskola, pihenés és más elfoglaltságok. Azután, egy napon észrevesszük, hogy valami mégis hiányzik. Ürességet és szomjúságot érzünk valami többre. 

Isten a válasz a lelki szomjúságunkra. Az Istennel imádságban, bibliatanulmányozásban és istentiszteleten töltött idő megváltoztatja életünket. Ő nyújtja lelkünk számára a vizet, ami szükséges életünkhöz és növekedésünkhöz.

Imádság: : Köszönjük, Istenünk, hogy szeretsz minket, és gondod van ránk. Nekünk is szükségünk van rád. Segíts, hogy minden nap megtaláljuk a veled tölthető időt. Ámen.

Csak Isten olthatja belső szomjúságunkat. 

Valerie Battle Kienzle (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK VALAMI TÖBBRE SZOMJAZNAK!