„És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala. Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.” 

(Apostolok cselekedetei 16. fejezet 14-15. vers)

Mikor Pál apostol társaival együtt kikötött Neapoliszban (ma: Kavala), Filippibe indult, mely akkor a tartomány legnagyobb római városa volt, ahol a császár a leszerelt veterán katonákat és családjaikat telepítette le. Itt lakott lídia, akivel egy szombati napon a település határában találkoztak.

De ki is volt ő valójában? Kis-ázsiai Thiatirában született, amely híres volt ruhafestő iparágáról. A festéket, mellyel a gyapjúfonalat megszínezték a közelben kifogott bíborcsigákból nyerték és ez akkoriban nagyon drága luxuscikknek számított.

Lídia, mint kereskedő, mint jómódú vállalkozó élt Filippiben. És ismerve az akkori kor nőkkel szembeni hozzáállását, már ez a tény is bátor személyiségéről tanúskodik.

Amit megtudunk még róla, hogy istenfélő volt, azaz nem érte be pogány vallásossággal, a bálványok tiszteletével, az igaz Istent kereste és így tért be a zsidóságba. Ám mivel Filippi római város volt, zsinagóga nem lévén minden szombaton a hozzá hasonló asszonyokkal a folyócska partján mondták el az imádságokat.

S hogy ez sem volt veszélytelen lépés, szombaton lakatot rakni az üzletre és zsidóként élni Filippiben, azt méltán tükrözi a városlakók később a Pállal szembeni megfogalmazása: "Ezek az emberek felforgatták városunkat. Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk." (16,20-21).

Lídia bátorságát és Istenkeresését azonban ennél több is hirdeti. Egyrészt, hogy elfogadva Pál által hirdetett Jézusi kegyelmet, nyilvánosan megkeresztelkedett egész családjával együtt. Másrészt a házát megnyitotta az evangélium előtt.

Így amellett, hogy ő volt az első, aki a kontinensen kereszténnyé lesz, élete komoly kérdést intéz ma is felénk:

Elég bátor vagy ahhoz, hogy nem törődve a hagyományokkal, elvárásokkal, azzal, hogy ki mit mond, vállalod a hitedet?

Elég bátor vagy ahhoz, hogy minden körülmények között nyíltan megvalljad a benned lévő reménységet?

Kész vagy otthonodat, életedet az evangélium helyévé alakítani, ahova embereket hívsz, hogy Jézussal találkozzanak?

Lídia döntését és megtérését, ma Filippi romjai mellett egy róla elnevezett falucska és keresztelőhely jelzi, visszhangozva az Igét:

„Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem!" (Fil.3:8)