Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél. A király összes udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordokaj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. Ezért a király udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, megkérdezték Mordokajt: Miért szeged meg a király parancsát?

Napról napra ezt mondogatták neki, de ő nem törődött velük. Ezért jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordokaj védekezése, mert arra hivatkozott előttük, hogy zsidó.

Amikor Hámán is látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg. De kevésnek tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet, mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből való.

Ezért arra törekedett Hámán, hogy Mordokajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából.

Ahasvérós király uralkodása tizenkettedik évének első hónapjában, a Niszán hónapban púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt napról napra és hónapról hónapra a tizenkettedik hónapig, az Adár hónapig. Akkor ezt mondta Hámán Ahasvérós királynak:

Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit sem tartják meg. Nem helyes, hogy nyugton hagyja őket a király! Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell pusztítani őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a királyi kincstárba.

Ekkor a király lehúzta kezéről a pecsétgyűrűt, és az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének adta. Majd ezt mondta Hámánnak a király: Az ezüst maradjon a tied, a néppel pedig tedd, amit jónak látsz.

Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat, és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a király kormányzóinak, az egyes tartományok helytartóinak, az egyes népek vezetőinek, minden tartománynak a maga írásmódja szerint, és minden népnek a maga nyelvén. Ahasvérós király nevében készült az írás, és a király gyűrűjével pecsételték le.

Elküldték a levelet futárokkal valamennyi királyi tartományba, hogy egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis az Adár hónap tizenharmadikán pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót: ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, vagyonukat pedig zsákmányolják el.

Az irat szövegét törvényként adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel, hogy legyenek készen azon a napon.

A futárok sietve útnak indultak a király parancsával, Súsán várában pedig kihirdették a törvényt. Miközben a király és Hámán leültek inni, Súsán városában riadalom támadt. 

Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?

Eszt 3 és 4,14.

MEGFELELŐ IDŐ, MEGFELELŐ EMBER

Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! (Ézs 6,8)

Nemrég zsidó barátaink a Purim ünnepet ünnepelték, a zsidó nép halálból való megmenekülésére emlékezve. I. Xerxész perzsa király rendelte el az összes zsidó kiirtását a birodalomban. Ez magába foglalta volna Mordokáj és unokahúgának, Eszter királynőnek a megölését is (akinek zsidó származása addig titokban maradt). Mordokáj azonban így bátorította Esztert, hogy népéért esedezzen a király előtt: "Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?" 

Ez a kérdés mindnyájunknak szól! Isten minden időben kirendel nőket és férfiakat, hogy az igazságért harcoljanak. Ezen a napon és órában élünk, amikor a világ sóvárogva vár válaszokat, és Isten azt kérdi:

"Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?"

Isten arra vár, hogy előre lépjünk és mondjuk:

"Itt vagyok, engem küldj!"

Tudnunk kell, a szabadulás azok számára jön el, akik bíznak Istenben. Feltehetjük magunknak a kérdést: Jobb lenne, ha Isten mást használna a munka elvégzésére, amire engem választott ki? 

Isten mindnyájunkat hív, és mind felnőhetünk a feladathoz.

Imádság: Drága Urunk, hadd legyünk készek elfogadni a kihívást, és szolgálni, követni téged. Ámen.

Ma hol tudok önként Isten nevében szolgálni? 

Jim Brunner (Arizona, USA)