Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz", nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek? Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket.

Jak 2,1-9.

MEGHALLANI A SZÓT

Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért? (Jak 2,5)

Bibliatanulmányozó csoportunk Washingtonban egy szendvicsbár teraszán üldögélt. Épp kezdtünk volna Jakab leveléről beszélgetni, amikor egy férfi lépett hozzánk: "Elnézést, a Bibliát olvassák?" "Igen!" - válaszolta egyikünk bátortalanul. 

"Csatlakozhatok?" Egymásra néztünk. Nem utasíthattuk el. 

A férfi leült, és kérte, olvassuk el még egyszer a bibliai szakaszt. Elolvastuk, ami egyszerűen megdöbbentő volt. Jakab azzal vádolja a hallgatóságot, hogy a gazdagokat előnyben részesítik, míg a szegényeket elhanyagolják. Ray, a hozzánk csatlakozó férfi, erősen figyelt a felolvasáskor. Azután elmondta, hogy hajléktalan. Amikor bemegy egy templomba, az emberek átnéznek rajta, vagy megkérik, hogy menjen el, mert nem megfelelő az öltözéke vagy az ápoltsága. "A legrosszabb a hajléktalanságban, hogy nincs hely, ahol hallhatnám a szót". Isten szavát értette ezen, pedig bármilyen szóra gondolhatott volna. A hajléktalanokat sokszor elutasítják, senki sem beszél velük. Miután a Bibliát tanulmányoztuk, és együtt ettünk, megkérdeztük Ray-t, hogy imádkozhatunk-e érte, de ő imádkozott miértünk. 

Krisztus köztünk volt azon az estén. Vajon hányszor látogatott már meg Jézus, pedig nem is láttuk őt?

Imádság: Szegények Istene, segíts meglátnunk arcodat mindenkiben, aki szükséget szenved. Ámen.

Isten váratlan időkben érkezik hozzánk. 

David Hosey (Washington DC, USA)