Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. 

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk! Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

2Kor 4,6-15.

MÉGSEM REMÉNYTELENÜL

Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet. (Zsolt 146,9)

"Mit tegyek? Az apánk elhagyott minket az év elején. Nem láttuk és nem is halottunk felőle azóta." Mandy még csak tizenegy éves volt, és a leveléből áradó szavak mélyen érintettek. Az én édesapám nem élt távol tőlünk, de érzelmileg visszahúzódó ember volt. Mindenben gondoskodott rólunk, de háborús élményei és nehéz gyermekkora tartózkodóvá tették a gyermekeivel való kapcsolatában. Azt mindig tudtuk, hogy szeret minket, de ez nem jelentette azt, hogy ne tegyem fel én is ugyanazt a kérdést, amit most Mandy: "Mit tegyek?" 

Beszéltem Mandy-vel, és úgy tűnt, ez segített neki. Bátorítottam, hogy törődjön a körülötte élőkkel. És ő elkezdett szeretetével édesanyja és kisebb testvérei felé fordulni. Később, a megfelelő időben beszélgettünk Isten szeretetéről, a soha el nem múló atyai szeretetről. 

Nem tudom, mit hoz a jövő Mandy számára. Csak azt tudom, hogy segített az, hogy meghallgattam őt. A gyengéd útbaigazítás által Isten szeretetére kezdett figyelni. Hiszem, hogy Isten munkálkodik az életében. Kevésbé feszült, és imádkozik a családjáért és édesapjáért. Azt mondta, most már érzi, hogy ez az, amit tehet.

Imádság: Atyánk, nyisd meg fülünket és szívünket mások fájdalmára! Adj bölcsességet, hogy segíteni tudjunk. Ámen.

Az Isten szeretetére figyelés vigasztal, és reményt nyújt. 

Faye Roots (Queensland, Ausztrália)