A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.

És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám."

Jn 13,1-8.

MEGTANULNI AZ ELFOGADÁST

Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (1Pt 5,5)

Egy időben meg voltam győződve róla, hogy tiszteletreméltó keresztyén dolgot cselekszek. Hiszen nem a Biblia mondja-e, hogy jobb adni, mint kapni? (ApCsel 20,35)

Azt gondoltam, hogy a barátom élelmiszer ajándékának visszautasítása annak az igazság gyakorlásának a része, hogy "megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek" (Fil 4,11). 

A barátom, kedvesen nem fogadta el a "nem" válaszomat, a rákövetkező napon megajándékozott egy táskányi élelmiszerrel. Olyan dolgok is voltak benne, melyeket régóta szerettem volna megkóstolni, de nem engedhettem meg magamnak. Mivel hozzászoktam, hogy én vagyok az "adakozó", még mindig kértem, adja az élelmiszereket egy "valóban" rászorulónak. Amikor mégis az asztalomon hagyta, világossá vált, hogy Isten mutatta meg neki, hogy nekem van szükségem rájuk. 

Miközben élveztem a finom ennivalót, eszembe jutott, hogyan utasította vissza Péter Jézus szándékát, hogy fáradt lábait megmosva szolgáljon neki. Önelégültségemben úgy gondoltam, gyengeség jele, ha engedem, hogy mások tegyenek valamit értem. Ahogy tovább elmélkedtem a Szentírás felett, a Szentlélek által megvilágosodott: a mások felé végzett szolgálatnak része, ha engedem, hogy ők is szolgáljanak nekem.

Imádság: Atyánk, segíts megértenünk, hogy az elfogadás készsége a mások iránt való szeretetünk cselekedete! Ámen.

Az Uraknak Ura akar szolgálni felém; megengedem neki? 

Antoine J. Murphy (Wisconsin, USA)