Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?"

Erre ő ezt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak."

Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is." 

Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!" Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak.

Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

Mk 2,23-3,6.

MEGTARTANI A SZOMBATOT

Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. (Mk 2,27)

Egyik vasárnap reggel éppen a templomba tartottunk, amikor édesapám az ellenkező irányba indult. Megkérdeztem, hová megyünk. Mire ő: ezen a napon másképpen fogjuk Istent tisztelni. Nyitott voltam az új dolgokra, ezért izgatottan vártam a kalandot. Apám azt mondta, meglátogatjuk barátja nagymamáját. Mióta barátja elköltözött, valójában nem volt olyan családtagja, aki látogatta volna. A következő órában már egy kis lakásban ültünk. A lakásnak sajátos dohos szaga volt, és a következő időt egy magányos asszonnyal töltöttük. A látogatás végén megígértük, hogy apukám majd újra eljön hozzá. 

Ez 30 évvel ezelőtt történt. Azután apám rendszeresen látogatta az idős asszonyt. Társalgott vele, megjavított kisebb dolgokat, és néha segített neki bevásárolni, ha szükséges volt. 

Édesapám egy másik utat mutatott nekem Isten tiszteletére, és megtanított arra, hogy az istentisztelet nem szükséges, hogy csupán a gyülekezeti alkalomra korlátozódjék. A templomi istentisztelet fontos, mert ez egy olyan közösségben történik, ahol szeretik Istent, és szeretetét másoknak is tovább akarják adni. De pontosan ezt tettük mi is apámmal, amikor meglátogattuk az idős hölgyet. Isten szeretetét osztottuk meg vele. Krisztus ugyanezt mutatta be: segíteni a szükségben levőket.

Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy tetteinkkel is megtartsuk az Úr napját. Ámen.

Milyen új módon tisztelhetem ma Istent? 

Matthew L. Reger (Ohio, USA)