Úgy tűnik, túl soká várunk, hogy mondhassuk: szeretjük egymást.
Várunk születésnapokra, ünnepekre, vagy más különleges
alkalmakra, hogy azt mondjuk: „Szeretlek, becsüllek, köszönöm!”
Hagyjuk, hogy az élet elragadjon bennünket a napi lét és a gondok véget nem érő útján.
A hétköznapok teendői között gyakran elfelejtjük, hogy az élet
nemcsak kifizetendő számlák, telefonhívások és megbízások
sorozata.
Az életünkben emberek vannak, akiknek ölelésre, szeretetre van szükségük, akiknek az erőfeszítéseik elismerésére van szükségük.
Jusson eszünkbe, hogy milyen törékenyek a szívek, milyen
könnyen kimerülhet egy lélek, milyen sérülékenyek vagyunk!
Bocsáss meg, hogy elfelejtettem:
a szív olyan, mint egy kert, amit azzal kell gondozni és táplálni,
amivel csak egy másik szív képes gondozni és táplálni: szeretettel, elismeréssel, odaadással és őszinteséggel.
Köszönöm a szeretetet és a gondoskodást.
Nemcsak azt köszönöm amit tettél, hanem azt is, amivé váltál, és azt is, ami ketten együtt vagyunk.
Büszke vagyok rád, és büszke vagyok magamra, hogy veled vagyok.
Akkor is szeretlek, ha az élet útja rögös és hosszú, és szeretném, ha ez mindig eszedbe jutna.
Kapcsolódó hírek:
Válaszd az ÖRÖMÖT
FÖLDET ÉRÉS
,,MEGMUTATTA NEKIK A KEZÉT"
SENKI SEM KÁRHOZTAT TÉGED