"Ez az én életem
Most vagy soha
Nem fogok örökké élni
Csak élni akarom az életem, amíg élek,
Mert ez az én életem!"
Énekelte teli torokkal John Bon Jovi és mi fiatalok vele együtt üvöltöttük, amikor szólt a rádióban. Ó, mekkora sláger volt! Arról szólt, amit akartunk: élni a saját életünk úgy, ahogy mi szeretnénk. Van valami jobb az életnél?
Hiszen annyi örömöt kínál: család, amiben felnövünk, gondoskodó édesapa, törődő édesanya, testvérek, kényeztető nagyszülők.
Barátság, olyan igazi, életre szóló, önzetlen, ami gyermekkortól elkísér a sírig.
Ismerkedés, udvarlás, szerelem, szeretet. Az IGAZI, csak így, csupa nagybetűvel, mert ő jelenti az egész világot. És csak álmodjuk tovább, hogy tökéletes, hogy hiba nélkül való, vagy ha van is hiba, ott a megbocsátás, kibékülés szelíd gyengédsége.
Majd jönnek a gyerekek. Elképzelni sem tudtuk addig a büszkeség jogos örömét. Amikor úgy néznek fel rád, mint addig senki. A szülőség áldásai, ovi, iskola, az elengedés édes-keserű boldogsága.
Azután nagy lesz a család, Fiaink lányokat hoznak, leányaink fiúkat, akik olyanokká válnak, mint az édesek, és unokákkal, sok-sok unokával ajándékoznak meg bennünket.
Végül, amikor visszatekintünk, látjuk, hogy mindent megéltünk, amit az élet adhat. Kellemes utazások, hasznos ismeretek, kielégítő szórakozás. Mindent összevetve, több, mint ami sokaknak meg sem adatik és több annál, mit megérdemelnénk.
De aztán mindez egyszer véget ér.
Mi lehet akkor több az életnél? Talán az, ami örök.
"Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakaim hadd dicsérjenek téged."
Zsoltárok 63,4
Kapcsolódó hírek:
HÁLA
A VILÁGHÍRŰ PARFÜM
A BOLDOG EMBER
HAZUGSÁG ÉS MÉGIS...