Huszonöt éve a kereskedelemben dolgozom, két műszakban, három műszakban, folyamatos műszakban. Eladóként, ügyfélszolgálatos kolléganőként, üzletkötőként, raktárosként, titkárnőként... 

Kérdésem: Mikor fogy el a mosoly? 

Édesanyám mindig úgy nevelt, hogy mindenben keressem a szépet! Mindig mindenhez alázattal álljak, és a mosoly megszépíti az életem. Amikor kislány voltam, keveset pityeregtem, mert a két bátyám mellett "fiús" kiképzést kaptam. Amikor még is elsírtam magam, anyukám azt mondta:

- Vigyázz kicsi lány, mert ha sokat sírsz, mire felnőtt leszel, elfogynak a könnyeid!-

Ma már tudom, hogy kell sírni néha, mert az jó, ha a bánatunknak, örömünknek, érzékenységünknek ilyen módon szabad utat engedünk, hiszen emberből vagyunk. 

Anyukám egy dologban tévedett. Attól sosem féltett, hogy elfogy a mosolyom! Szeretem az embereket. Szeretem és egyben sajnálom őket. 

Én hiszem, hogy a mosoly megszépíti az életünket, de sajnos azt tapasztalom, hogy sok ember már mosoly nélkül született! 

Negyed évszázada mosolygok az ügyfélre, a vevőre, mosolygok a kollégámra, a főnökömre, a postásra, a rendőrre a vasutasra, és most elgondolkoztam, hogy mennyibe kerülne ezeknek az embereknek visszamosolyogni rám? Belépek egy üzletbe, és még csak a köszönésemet sem fogadják! Hivatalos dolgot szeretnék intézni, a hivatalban szomorú, fásult, kialvatlan, fáradt tekintetek...

Hová lett a mosoly az arcokról?

Lótok, futok, ügyeket intézek, tele vagyok problémával, adóssággal, három gyermeket nevelek, napi tizenórákat dolgozok, és a mosoly itt van! Reggel a smink helyett a legszebbik mosolyomat szoktam feltenni, és nem álarcként, hanem meglepinek! Mert mosolyogni jó!

Most ügyfélszolgálaton az ügyfeleink kérésével, kérdésével, panaszaival foglalkozom, és imádom a munkám. Az ügyfelek savanyúak, mérgesek, idegesek, és boldoggá tesz, hogy amikor kilép az ajtón visszamosolyog rám! Tehát működik! Az emberi szó, a kedvesség, a szolgálatkészség csodákra képes! 

Tisztelet a kivételnek, biztos vagyunk így egy páran, akik alapból mosolygunk, csak úgy érzem, hogy sajnos egyre kevesebben.

Kérdezem, ebben a rohanó világban, olyan nagy dolog lenne egy kis kedvesség a másik ember felé? Szerintem - és engedjétek meg, hogy az általam egyik legnagyobb humoristának tartott Hofi Gézát idézzem - "Szeressük egymást gyerekek!"

/Anonimus/