Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.  Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett,  és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre.  Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara.  Ekkor hang hallatszott: "Kelj fel, Péter, öld és egyél!"  Péter azonban így szólt: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant."  De másodszor is szólt hozzá a hang: "Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak."  Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe. 

 Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt,  és bekiáltva érdeklődtek, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak.  Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: "Íme, három férfi keres téged:  kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!"  Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: "Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?" Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz."  Erre Péter behívta, és vendégül látta őket. 

Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. 

 Ekkor Kornéliusz így szólt: "Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában;  és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten előtt. Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simon tímár házában van megszállva a tengerparton.  Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr."  Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.

ApCsel 10,9-23.30-35.

"MINDEN NÉPET"

Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet, és én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

(Mt 28,19-20)

Nem könnyű hűségesnek lenni az elhívásomhoz, hogy rövid missziós utakat vezessek más országokba. Az egyházon és gyülekezeten belüli reakciók gyakran kritikusak. Néhányan megjegyzik, hogy inkább a helyi misszióra kellene összpontosítanunk, míg mások próbálják megérteni, hogy szükség van a más bőrszínű, kultúrájú vagy nemzetiségű emberek segítésére. Azon kapom magam, hogy nem csak azért jelentkezem helyi misszióra, mert hiszek az ilyenfajta segítségnyújtásban, hanem azért is, hogy elejét vegyem a kritikának. Sajnos, életem során tanúja lehettem a nemzetközi misszió visszaszorulásának. 

Jézus egy isteni parancsot adott nekünk: "menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet". Mint annyian manapság, Péter apostol is küzdött a gondolattal, hogy Isten a vallásos, kulturális és nemzeti határain túlnyúló szolgálatra hívta el. Egy látomás nyomán a Szentlélek megtanította őt: senki sem tisztátalan. A Biblia arról beszél nekünk, hogy szolgáljunk a gyülekezetünkben, környezetünkben, országunkban és az egész világon. Jézus nagy parancsa és a Szentlélek vezetésének ígérete adhat nekünk erőt a misszióra.

Imádság: : Istenünk, szereteted által rombold le a rasszizmus és félelem korlátait. Tégy képessé minket szolgálatodra. Ámen.

Az ima kitágíthatja missziós látásunkat. 

Joseph A. Geary (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI MISSZIONÁRIUSOKÉRT!