Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az Ő nevét! (Zsoltárok34:4)

Mielőtt a szemüveget feltalálták volna, az emberek nagyítót használtak, hogy el tudják olvasni az apróbb betűket, vagy, hogy jobban lássanak.

Természetesen a nagyító nem változtatja meg a dolgok méretét, hanem csak a mi látásmódunkat, és rajta keresztül mindent nagyobbnak látunk.

Érdekes módon az elménk is sokszor nagyítóként működik. Minél többet gondolkodsz valamiről, annál nagyobbnak fogod látni. Azzal, ha a jelen helyzetedre fókuszálsz, igazából semmi nem változik, viszont a helyzeted egyre nagyobb és nagyobb fontosságot kap az elmédben. Ha a nem megfelelő dolgot nagyítjuk fel, az rövid időn belül rossz irányba terelheti az életünket. Ezért nagyon fontos, hogy a megfelelő perspektívából nézzük a dolgokat, és ne töprengjünk feleslegesen olyan dolgokon, amin úgysem tudunk változtatni. Ha továbbra is a problémára összpontosítunk, akkor olyan hatalmassá válik az elménkben, hogy szinte felemészt bennünket. Azonban, ha Istenre fókuszálunk és Őt nagyítjuk fel az életünkben, akkor e világ dolgai – a kihívások, akadályok és csalódások – elhalványulnak.

Hadd hozzak még egy példát, hogy jobban megértsük. Ha az egyik szemedet becsukod és egy pénzérmét tartasz magad elé kinyújtott karoddal, akkor a pénzérme aprónak fog tűnni a körülötte lévő dolgokhoz képest. De ha az érmét közvetlenül a szemed elé teszed, akkor az sokkal nagyobbnak fog tűnni. Ha elég közel teszed a szemedhez, akkor már semmi mást nem is fogsz látni, csak az érmét. Sokszor ugyanez történik az életünkben is: a nehézségek és próbák azért tűnnek olyan hatalmasnak, mert a kelleténél közelebbről szemléljük őket.

A helytelen látásmód a rossz ösvényre fog vezetni. Azonban a látásmódunkat a pillanat töredéke alatt képesek vagyunk megváltoztatni, azáltal, hogy átállítjuk a fókuszunkat.

Amikor nehézségekkel kell szembenéznem, akkor emlékeztetem magam azokra a nagy dolgokra, amiket Isten már idáig cselekedett az életemben. Hálát adok Neki, hogy ismerhetem Őt, hálát adok Neki a családomért, a gyermekeimért, a férjemért. Felidézem, hogyan vezetett át a múltbeli megpróbáltatásokon, nehézségeken. Mindig elámulok, hogy a hálaadás és a megfelelő dolgok felnagyítása hogyan változtatja meg egy pillanat alatt az ember látásmódját.

Arra biztatlak most, hogy vizsgáld meg a gondolataidat. Akár még egy listát is írhatsz azokról a dolgokról, amikről úgy érzed, hogy túlságosan nagyra nőttek az életedben. Tartsd magad elé a listát, és képzeld el, hogy milyen NAGY ISTENed van! Kérd Tőle, hogy nyilvánítsa ki magát neked még HATALMASabb módon. Mondj, vagy énekelj Neki dicséretet miközben szerető kezére bízod a gondjaid listáját. Ne felejtsd, az Ő igája könnyű és az Ő terhe édes. NAGYítsd fel ŐT és figyeld, ahogy a világ terhe eltűnik.