Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.

 Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: "Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy megehessük."

 Ők pedig ezt kérdezték tőle: "Mi a kívánságod, hol készítsük el?"

 Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,

 és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?

 Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el."

 Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a húsvéti vacsorát.

 Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,

 és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.

 Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában."

 Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között.

 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa."

 És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."

 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.

 De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.

 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt."

 Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

Ki a legnagyobb?

 Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.

 Erre ő így felelt nekik: "A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.

 Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.

 Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál."

 "Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,

 és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rámhagyta azt;

 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét."

Jézus inti Pétert és a többi tanítványt

 "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait."

 Ő erre így válaszolt: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!"

 Jézus azonban ezt felelte: "Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem."

 Azután ezt kérdezte tőlük: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" "Semmiben" - válaszolták.

 Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.

 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik."

 Erre így szóltak: "Uram, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!"

A Gecsemáné-kertben

 Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.

 Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek."

 Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:

 "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."

 Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.

 Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

 Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.

 Ekkor így szólt hozzájuk: "Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"

AZ UTOLSÓ VACSORA

Alkony borult az Olajfák hegyére,

a hajnalcsillag fönt volt már az égen,

- a be nem tartott és sokszor megszegett

Szövetségre emlékezésképpen

Jeruzsálem házfalain belül

asztal mellett ültek a családok,

együtt ették meg a páska-bárányt,

amíg az éj teljesen leszállott...

Tizenhárman voltak a teremben,

tizenkettő lábát az Úr mosta:

'amit teszek, azt most még nem érted...'

A mécs lángja gyöngéd fénybe vonta

körülkötött, görnyedő alakját,

amelyből még nárdusillat áradt...

Övéivel az asztalhoz ült le,

mert behozták a vacsora-tálat.

Ő a megtört kenyeret szétosztva

azt mondta: 'Vegyétek, egyétek,

ez az én testem - tiértetek...'

- így kötötte az Új Szövetséget;

Isten Báránya kész volt a halálra,

de a régi oltárkő szétmállott!

- Tiszta új bort öntött a pohárba,

(a kereszt valahol készen állott).

Ő a kelyhet kézről-kézre adta:

'az én vérem Új Szövetség vére!'

Azután dicséretet énekelve

elindultak az Olajfák hegyére.ÁMEN

Lukátsi Vilma

A GECSEMÁNÉBAN

Egy kertre csendben száll az éj,

A tanítványok álma mély.

Jézust magára hagyta mind,

S Ő felvesz, hordoz tenger kínt.

Lehajtja mélyen szent fejét,

A kín átjárja bús lelkét,

És csendben feltör az éjből

Imája, szíve mélyéből.

„A kínpohárt vedd el, Atyám,

Ha lehet, el ne jöjjön rám!

De mint akarod, úgy legyen

Mindenkor földön és mennyben!”

Miértünk szenved gyötrődve,

És véres lesz verejtéke.

A mennyből jő erős vigasz,

És győz az Úr, a Szent, Igaz!

/számomra ismeretlen költő verse/