Jézus a főpap házában Péter megtagadja Jézust

 Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.

 Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.

 Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: "Ez is vele volt."

 Ő azonban letagadta, ezt mondva: "Asszony, nem ismerem őt!"

 Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: "Te is közülük való vagy!" De Péter így válaszolt: "Ember, nem vagyok!"

 Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: "De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való."

 Péter azonban ismét tagadta: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.

 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."

 Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

 Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,

 majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: "Prófétáld meg, ki ütött meg téged!"

 És sok más szidalmat is szórtak reá.

Jézus a nagytanács előtt

 Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba,

 s ott felszólították: "Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk." Ő pedig így válaszolt: "Ha megmondom nektek, nem hiszitek,

 ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.

 De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján."

 Erre mind azt kérdezték: "Akkor hát te vagy az Isten Fia?" "Ti mondjátok, hogy én vagyok" - felelte nekik.

 Azok pedig így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából."

Jézus Pilátus előtt

 Ezután elindult az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz.

 Ott így kezdték vádolni: "Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király."

 Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Ő pedig ezt felelte: "Te mondod."

 Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: "Semmi bűnt nem találok ebben az emberben."

 De azok erősen állították: "Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig."

Jézus Heródes előtt

 Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember.

 Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban.

 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára.

 Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki.

 Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták.

 Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.

 Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak.

Jézus és Barabbás

 Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,

 és így szólt hozzájuk: "Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok.

 De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el:

 megfenyítem tehát, és elbocsátom." (

 Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.)

 Erre valamennyien felkiáltottak: "Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!"

 Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve.

 Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust.

 De ezek kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg őt!"

 Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: "De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom."

 De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.

 Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak:

 szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

Jézus útja a Golgotára

Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

 A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt.

 Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: "Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok;

 mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!

 Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket!

 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?"

Jézus a keresztfán

 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.

 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

 Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.

 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!"

 Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki,

 és így szóltak: "Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!"

 Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.

 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: "Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is."

 De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!

 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el."

 Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba."

 Erre ő így felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."

Jézus halála

 Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön.

 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.

Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" És ezt mondva meghalt.

 Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt."

 És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért.

 Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

Jézus temetése

 Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú,

 aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát.

 Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha.

 Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat.

 Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét.

 Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.

Lk.23.