2012. július 13. - Péntek

Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.

Mt 10,16-23

Elmélkedés:

Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok – mondja Jézus. Sajnos előfordult már, hogy valaki erre a mondatra hivatkozva nem készült a prédikációra, aztán a végén csodálkozott, hogy mégsem adatott meg neki, hogy mit mondjon. A Léleknek igencsak meg kellene erőltetnie magát, hogy szólni tudjon az ilyen esetekben. De nem is azt kell érteni alatta, hogy az egyetemistáknak nem kell készülniük a vizsgákra, mert majd a Szentlélek megsegíti őket. Isten Lelke ugyanis pótolja a mi emberi mulasztásainkat, s csak akkor számíthatunk a támogatására, ha minden tőlünk telhetőt megtettünk. Ha a pap rendesen felkészül a prédikációra vagy a tanuló a vizsgákra, akkor emberi gyengeségét is fel tudja használni a Szentlélek. Ez a mondat kifejezetten az üldözések esetére vonatkozik, amikor a keresztény ember a fenyegetések és a halálveszély ellenére is tanúságot tesz hitéről, és nem tagadja meg Krisztust. Az ilyen határhelyzetekben szintén mindenkor számíthatunk a Lélek erősítésére, nehogy hitünket megtagadva letérjünk az üdvösség útjáról.

Horváth István Sándor.

Imádság:

Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk.