2020. május 22. – Péntek

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.

Jn 16,20-23a

Elmélkedés:

Fájdalomról, gyötrelemről, szomorúságról beszél Jézus az egyik oldalon, de rögtön megmutatja az érem másik oldalát is, az örömöt, a boldogságot. „Szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul” – mondja tanítványainak. Életünkhöz, mindennapjainkhoz hozzátartozik a küzdelem, a fáradozás. Vannak dolgok, amelyekért komolyan meg kell szenvednünk, de ha elértük a kitűzött célt, annál nagyobb lesz örömünk. A gondok leküzdése, a problémák megoldása megerősít bennünket. Keresztény emberként azt is látnunk kell, hogy ezekben a küzdelmeinkben Isten segítségére is számíthatunk, ezért érdemes imáinkban útmutatást kérni tőle.

Jézus élete során megfigyelhetjük az öröm és a szomorúság váltakozásait azokban, akik találkoznak vele. Ha felidézzük magunkban a Jézus gyermekségéről szóló evangéliumi részeket, akkor láthatjuk, hogy születése örömteli légkörben történik. Az angyalok örömhírt hoznak, a pásztorok pedig örvendeznek Jézus születésekor. Simeon örvendezve veszi őt karjába a templomi bemutatás alkalmával. Vándorútja során csodáit látva vagy tanítását hallgatva sokan örvendeznek szívükben. A másik oldalon találkozunk azokkal, akiket félelem, hatalomféltés tölt el, később pedig Jézus életére törnek. Mesterük halála miatt az apostolok is szomorkodnak, de a Feltámadottal való találkozások örömöt gyújtanak bennük.

Engedem-e, hogy szenvedéseimet Jézus örömmé változtassa?

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk.

Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon.

Isten dicsőségét szeretnénk szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Ámen