2020. június 6. – Szombat

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”

Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.

Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”

Mk 12,38-44

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus nem egy példabeszédhez, nem egy szemléletes, de kitalált történethez kapcsolódóan közli tanítását, hanem egy megtörtént esetet látva mondja el véleményét arról, hogy milyen adományt tart értékesnek és milyen lelkület legyen az adományozó szívében. Azzal kezdi tanítását, hogy képmutatónak nevezi a farizeusokat, lerántja a leplet hamis, színlelt vallásosságukról. Vallási cselekedeteikkel a valóságban nem Isten kedvében akarnak járni, hanem az emberek tetszését, elismerését keresik.

A vallási előírásokat és törvényeket ugyan gondosan, aprólékosan megtartották, de még ennél is gondosabban ügyeltek arra, hogy az emberek ezt észrevegyék, lássák vallásosságuk megnyilvánulásait. De mindez csak színlelés a részükről, csak külsőség, ugyanakkor szívükben nincs meg az igazi tisztelet sem Isten, sem az embertársak felé.

Az ő rossz, helytelen magatartásukkal szemben áll az özvegyasszony esete. Férje halála után egyedül maradt, nem számíthat az emberek támogatására. A templomba érve utolsó fillérjeit is felajánlja, a perselybe dobja, s e cselekedetével Istenre bízza életét, sorsát. Jézus értékesebbnek tartja az özvegy adományát, felajánlását a gazdagok értékes ajándékainál, mert ő valódi áldozatot hozott, míg a többiek csak a feleslegükből adtak.

Kész vagyok-e mindenemet Istennek adni? Kész vagyok-e egész életemet Istenre bízni?

© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek, mint te: irgalmas és megbocsátó minden emberhez. Adj nekem alázatot, amikor mások figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással!

Ámen