2020. június 22. – Hétfő

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!”, holott a te szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!

Mt 7,1-5

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus egyik legismertebb mondását olvassuk, amely így hangzik: „Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!” Nem vallásos emberek is ismerik a mondást, s talán nem is tudják, hogy Jézushoz köthető, az ő hegyi beszédében hangzott el.

A másik ember hibáit mindig könnyebben észrevesszük, mint a magunk bűneit. És természetesen szívesebben is foglalkozunk velük, a magunkét pedig inkább leplezni igyekszünk. Az igazság azonban a következő: a másik emberben a saját hibánk a leginkább zavaró. Amit az ő legrosszabb tulajdonságának tartunk, az bizony bennünk is megvan.

És sajnos van ennél rosszabb is: másokra vetítjük a saját rossz tulajdonságainkat, miközben nekik nincs is olyan bűnük. A másik ember ártatlansága, tiszta élete, becsületessége annyira zavar bennünket, hogy hamisan megvádoljuk őt. A saját bűneink miért nem zavarnak ennyire bennünket?

Viselkedésünk hátterében az áll, hogy próbáljuk elhárítani a felelősséget: nem én vagyok a hibás, mindenért a másik a felelős, mindent ő kezdett. Jézus világossá teszi, hogy ez képmutatás és ezzel nem megyünk semmire. Bűneinktől úgy szabadulhatunk meg, hogy belátjuk azokat, megbánjuk és bocsánatot kérünk Istentől.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz.

Ámen