2020. július 8. – Szerda

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.”

Mt 10,1-7

Elmélkedés:

Ha egy építészt megbíznak azzal a feladattal, hogy tervezzen egy házat, vagy például egy templomot egy közösség számára, akkor először is vázlatokat készít, majd pedig a közösség felelős vezetőinek és tagjainak útmutatásai, kérései alapján szépen lassan kidolgozza az építendő templom terveit. Előfordulhat, hogy a vázlatrajzok vagy a tervek alapján nem minden érintett tudja elképzelni, hogy a kész épület hogyan is fog kinézni. Ilyenkor az építész készít egy makettet, egy méretarányosan kicsinyített templomot papírból vagy más egyszerű anyagból, amely kicsiben azt mutatja, hogy milyen lesz majd nagyban az új templom.

Amikor Jézus kiválasztja a tizenkét apostolt, akiket név szerint felsorol a mai evangélium, akkor tulajdonképpen elkészíti egy Egyház makettjét. Kicsiben, mindössze tizenkét személy segítségével megmutatja azt, hogy milyen lesz majd az ő nagy közössége, az Egyház, amelyhez milliók fognak csatlakozni. Ez a tizenkét ember lesz aztán az alap, a kiindulópont. Ez a tizenkét küldött, az apostolok lesznek az első építőmesterek is, akik igehirdetésükkel sokakat megnyernek, hogy ők is, mint élő kövek, csatlakozzanak a krisztusi közösséghez. A tizenkét apostol munkáját a későbbi évszázadokban sok-sok tanúságtevő keresztény folytatja.

Én is egy kő, élő kő vagyok az Egyház épületében.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, felajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.

Ámen