2020. július 22. – Szerda, Szent Mária Magdolna

A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.

Jn 20,1-2.11-18

Elmélkedés:

Mária Magdolna személye és mai ünnepének evangéliuma gondolatban visszavezet minket a húsvéti eseményhez, Jézus feltámadásához.

Mária Magdolna számára könnyekkel kezdődött a húsvét napja. Valószínűleg nem most kezdett el sírni, hanem pénteken, Jézus kereszthalálának napján. És ahogyan most magam elé képzelem őt, akkor azt gondolom, hogy azóta szüntelenül sír. Igen, van olyan bánat, létezik olyan szomorúság és gyász, ami arra készteti az embert, hogy napokon át vagy akár még tovább sírjon. Vasárnap reggelre Mária Magdolna összeszedi erejét és elindul Jézus sírjához. Sírva, könnyezve teszi meg ezt az utat. Hozza az olajokat, arra készül, hogy bebalzsamozza Jézus holttestét, amire pénteken már nem volt idő. Arra gondol, hogy ez a tevékenység talán majd egy kicsit megnyugtatja, talán sírása is megszűnik. Amit a sírhoz érve tapasztal, csak fokozza bánatát. A sír üres, amiért jött, azt nem tudja elvégezni. Érthető, ha még jobban rátör a sírás. Könnyeinek őszinteségéhez, az Úr iránti szeretetének tisztaságához nem fér kétség. Könnyeit nem rejti el a fehér ruhás angyalok elől. „Asszony, miért sírsz?” – kérdezik őt. Mit is kérdezhetnének mást? Aztán megfordul és újra hallja ezt a kérdést, de már nem az angyaloktól, hanem attól, aki előtte áll. „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Jézus az ő könnyeit veszi észre először.

Mária Magdolna könnyein elgondolkodva arra a meggyőződésre jutok, hogy amikor Jézus találkozik velünk, akkor a mi bűnbánatunk és szeretetünk könnyeit veszi észre először.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, a mi üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk!

Ámen