2020. augusztus 15. – Szombat, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Mária megszólalt:

„Magasztalja lelkem az Urat,

és szívem ujjong megváltó Istenemben!

Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,

lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.

Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!

Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.

Nagyszerű dolgot tett karja ereje,

széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.

Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,

és felmagasztalta az alázatosakat.

Az éhezőket elhalmozta minden jóval,

de a gazdagokat elküldte üres kézzel.

Felkarolta gyermekét, Izraelt,

megemlékezve irgalmasságáról,

amint atyáinknak megígérte:

Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”

Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Lk 1,39-56

Elmélkedés:

A hit és a remény példája

Az ókeresztény idők egyik legnagyobb szónoka, Szent Ambrus püspök egyik Szűz Máriáról szóló prédikációjában így bíztatta a híveket: Mária nem kételkedett, hanem hitt Isten ígéretében, ezért elnyerte a hit gyümölcseit. Legyen bennetek Mária lelkülete, hogy megdicsőítsétek az Urat! Legyen bennetek Mária lelkülete, hogy örüljetek Istenben!

Szűz Mária mennybevételének ünnepén, amely napot a magyar hagyomány Nagyboldogasszony ünnepének nevez, arra kapunk meghívást, hogy örüljünk az ő test szerinti megdicsőülésének és az ő életének példáját követve a hit és a remény útján törekedjünk a mennyország felé. A megváltás hatása, gyümölcse az ő életében mutatkozik meg elsőként. Az őskeresztény időkre visszanyúló hagyomány szerint Jézus édesanyjának földi élete nem úgy fejeződött be, mint a többi ember élete, hanem Isten megdicsőítette azzal, hogy felvette őt a mennyországba. Ez a megdicsőülés egyaránt érinti mind a Szűzanya lelkét, mind pedig a testét, ahogyan ezt a hitigazságot XII. Piusz pápa megfogalmazta a Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű rendelkezésében: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya, Mária, miután befejezte földi életpályáját, testével és lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe.” A mai ünnep tehát Szűz Mária mennyei születésnapja. Jézus esetében mennybemenetelről beszélünk, hiszen ő a maga erejéből emelkedett az égbe, a maga erejéből tért vissza a mennybe az Atyához, amikor befejezte földi küldetését. Ezt ünnepeljük a húsvét utáni negyvenedik napon. Szűz Mária esetében viszont nem mennybemenetelt mondunk, hanem mennybevételt, hiszen ő nem a saját erejéből jutott oda, hanem Istennek köszönhetően. Isten jutalmazta meg az ő hitét, bizalmát, engedelmességét és szeretetét azzal, hogy felvette a mennybe.

Jézus az utolsó vacsorán ígéretet tett övéinek, hogy helyet készít számukra a mennyben. Ezt mondta: „Atyám házában sok lakóhely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek és helyet készítek számotokra?” (Jn 14,2). Szűz Mária számára tehát a mi hitünk szerint már megvalósult az Úrnak ez az ígérete, s annak érdekében, hogy a mi életünkben is megvalósuljon, érdemes tanulnunk Isten Anyja hitéből és töretlen reményéből. Az evangéliumok szépen feltárják előttünk, hogy mi tette a názáreti leányt alkalmassá arra, hogy a nehézségek ellenére is szüntelenül növekedjen a hitben és kitartson a reményben. A Szentlélek jelenlétére és erejére kell elsősorban gondolnunk. Az angyali üdvözletkor Isten tervének megismerése és elfogadása után a Szentlélek töltötte be Mária méhét, s ennek köszönhetően fogant meg Jézus. Isten Lelke azonban ezt követően is a názáreti leánnyal maradt, azaz nem távozott el tőle. Amikor meglátogatja Erzsébetet és egymást örömmel köszöntik, akkor Mária szívének nagy örömével dicsőíti Istent és ad neki hálát azért, hogy a Megváltó anyja lehet, és az egész emberiség nevében mond köszönetet a megváltásért. Ezt a hálaadó imát olvassuk a mai ünnep evangéliumában. A Szentlélek az, aki megerősíti Máriában a hitet és a reményt, hogy Isten ígérete mindenkor megvalósul.

A Szentlélek minket is örömmel és reménnyel tölt el: érdemes Istenre bízni életünket, mert miként a mennybe felvett Szűzanyának, ugyanúgy nekünk is helyünk van a mennyországban.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, mindenható Istenünk! Tőled kaptuk életünket, de tudjuk, hogy emberi életünk évei, évtizedei akkor is elmúlnak, ha nem teszünk semmit. Ha nincsenek komolyabb céljaink, lelkileg igénytelenek vagyunk, csupán a mindennapi megélhetésünkkel törődünk, önző módon bezárkózunk önmagunkba, akkor is eltelik az életünk. Hisszük, hogy nem véletlenül adtad nekünk az életet. Hisszük, hogy szüntelenül keresnünk kell, hogy mit kívánsz tőlünk, hogyan szolgáljunk téged. Mi ugyan nem rendeltettünk olyan kimagasló hivatásra, mint Szűz Mária, a megváltó Jézus édesanyja, de hisszük, hogy terved van velünk. Segíts minket, hogy az üdvösség reményében megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk! Segíts, hogy mi is eljussunk a mennyországba, ahová Szűz Máriát felvetted!