2020. augusztus 16. – Évközi 20. vasárnap

Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.

Mt 15,21-28

Elmélkedés:

Kitartó kérés

Idegennek lenni nem jó élmény, sok helyzetben okoz az ember számára kellemetlenséget. A többiek kívülállóként tekintenek rám, nem fogadnak be közösségükbe. Hiába próbálok kedvesen és nem tolakodóan közeledni feléjük, ők szükségesnek tartják a távolságtartást. Egy idő után persze változhat a helyzet, de olykor nincs idő a kezdeti feszültség feloldódására a találkozás rövidsége miatt. Az érem másik oldala, hogy idegenekkel találkozni nagyszerű lehetőség új élmények szerzésére. E találkozások alkalmával lélekben gazdagodhatunk, új ismeretekhez juthatunk. Az idegenektől, az ismeretlenektől sok újat tanulhatunk, de ehhez szívünk nyitottságára van szükség.

Az evangéliumban szereplő kánaáni asszonytól sokat tanulhatunk. Ő idegen volt Jézus számára, nem volt zsidó vallású, egy másik néphez tartozott. Talán ezzel is magyarázható Jézus kezdeti elutasítása és tartózkodása. Ugyanakkor az is meghúzódhat a háttérben, hogy Jézus próbára akarja tenni ennek az asszonynak a hitét. Arra kíváncsi, hogy találkozásuk során lebomlik-e a zsidó tanító és a pogány asszony közötti fal, ami idegenné teszi őket. Ehhez természetesen mindkét érintett munkája, hozzáállása szükséges. Az asszony lánya beteg, megszállta őt a gonosz. Magától értetődő a vágya, hogy lánya mielőbb visszanyerje egészségét. Bizonyára fordult már korábban orvosokhoz, de ők nem tudtak segíteni. Most Jézushoz fordul, s ezt talán azért teszi, mert hallhatott az Úr gyógyításairól. Nagy lehetőséget lát abban, hogy Jézussal találkozott, ezért a visszautasítások sem képesek eltéríteni szándékától. Nem mond le arról, hogy Jézus segítsen a lányán, megszabadítsa őt a gonosztól. Jézus meghallja a kérését, de nem reagál semmit, „szóra sem méltatta.” Az asszony nem sértődik meg, nem távozik ingerülten, hanem újból és újból hangosan kiáltozva megismétli kérését. Viselkedése olyannyira zavarja a tanítványokat, hogy szeretnének mielőbb megszabadulni tőle. Jézus látszólag elutasítja, de ez nem zavarja őt. Szereti a lányát, továbbra is reménykedik gyógyulásában, ezért következetesen kitart eredeti kérése mellett. Nem engedi, hogy Jézus könnyedén lerázza és elküldje őt. Nem engedi egykönnyen, hogy Jézus gyorsan megszabaduljon tőle. Azt gondolja, hogy ő ugyan nem zsidó, nem tartozik a választott néphez, de neki is van emberi méltósága és beteg gyermekének is van emberi méltósága. Úgy gondolja, hogy Isten előtt ő is, lánya is ugyanolyan kedves lehet, mint bármelyik zsidó asszony vagy gyermek. Párbeszéd kezdődik köztük. Jézus ellenvetéseire okosan válaszol, s ezzel kinyilvánítja hitét. Abba kapaszkodik bele, amit Jézus elutasításnak szán. Ha Jézusnak kedve van kutyához hasonlítani őt, akkor tegye nyugodtan. Ő ezen nem fog megsértődni, mert akkor soha nem teljesülne kérése. Az Úr végül enged, hitét azzal jutalmazza meg, hogy teljesíti kérését. „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” – hangzik Jézus dicsérete, s ilyen elismerést bizony kevesen kaptak tőle egykor.

Ne felejtsük: mi is méltók lehetünk erre az elismerésre! Isten kegyelméből egyetlen ember sincs kizárva. Az üdvösségre minden ember meghívást kap. Egyedül rajtunk múlik, hogy erős hitünkkel bebizonyítjuk-e azt, hogy feltétel nélkül bízunk Jézusban.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.

Ámen