2020. szeptember 14. – Hétfő, A Szent Kereszt felmagasztalása

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.

Jn 3,13-17

Elmélkedés:

Ma, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén lélekben elzarándoklunk Jeruzsálembe, a Golgota hegyére és feltekintünk Krisztus keresztjére. A keresztből fakad számunkra a megváltás. A kereszt a kegyelem forrása. A keresztből gyógyító és lelket formáló erő árad. A kereszt utat mutat számunkra a földi életből a menny felé. A kereszt titokzatos módon magában foglalja a jövőt, a reményt, a feltámadást. A kereszt Isten szeretetének jele és bizonyítéka. A kereszt nem elutasítandó, hanem felveendő és hordozandó eszköz, amely egyesít minket a szenvedő Krisztussal.

Mi volt az értelme Krisztus kereszthalálának? Ha Jézus csupán ember lett volna, halála hasonlított volna azoknak a bűnözőknek a halálához, akiket keresztre feszítéssel végeztek ki abban az időben. De hitünk szerint Jézus nem csak valóságos ember, hanem valóságos Isten is, ezért halála a megváltást jelenti nekünk. A kereszten Isten Fia halt meg, ő áldozta fel az életét. Isten üdvözítő tervét és annak megvalósulását így foglalja össze az evangélium: „Isten azért küldte el Fiát a világba, hogy általa üdvözüljön a világ.” Krisztus keresztjében ismerhetjük fel az üdvösség egyedüli eszközét. A keresztet szemlélve megérthetjük, hogy számunkra is csak a szenvedésen és a halálon át vezet út az örökkévalóságba.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!

ÁMEN