2020. november 1. – Vasárnap, Mindenszentek

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.

Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.

Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.

Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”

Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

A boldogság útja

Egy gazdag ember egyszer elvitte a fiát vidékre, hogy megmutassa neki a szegénységet. Egész nap egy szegény családdal voltak, így közvetlenül láthatta a fiú, hogyan élnek nap mint nap. Este, amikor hazaértek, a gazdag ember megkérdezte a fiát: Most már tudod, milyen a szegénység? A fiú így válaszolt apjának: Nekünk van egy kutyánk, nekik négy. Van egy medencénk az udvarban, nekik egy tó van a kis földjük, a birtokuk végében. Nekünk lámpák világítanak esténként, nekik pedig az összes csillag. Én egyedül, testvér nélkül nőttem fel, náluk négy gyermek szerez egymásnak örömöt. Igen, most már tudom, milyen a szegénység, hiszen mi abban élünk. Köszönöm apám, hogy ráébresztettél arra, hogy mennyire szegények vagyunk!

A mai evangéliumban Jézus boldogság-mondásai talán bennünket is ráébresztenek arra, hogy hol érdemes keresni a boldogságot. A mi Urunk olyan dolgokat nevez a boldogság forrásának, amit a legtöbb ember inkább boldogtalanságnak nevezne. Nincs okunk kételkedni Jézus szavainak igazságában. Ott érdemes keresnünk a boldogságot, ahová ő mutat.

Ma, mindenszentek ünnepén, azokat az embereket ünnepeljük, akiknek sikerült az életszentség megvalósítása. A szentek is emberek, akik hozzánk hasonlóan megtapasztalták életük során saját gyengeségeiket és kicsinységüket, de Isten kegyelmével önmaguk fölé tudtak nőni. Megértették, hogy egészen kicsivé kell válniuk ahhoz, hogy Krisztus tudjon növekedni bennük és meg kell halniuk önmaguk számára ahhoz, hogy Krisztus éljen bennük. Nem voltak bűntelenek! Ismerték gyarlóságaikat, de küzdöttek ellene. Voltak kísértéseik, de legyőzték őket. Időnként talán a hitük is meggyengült, megrendült, de tudtak imádkozni annak megerősödéséért. Nem szentként születtek, hanem szentté alakították életüket. Megtérésük, lelki felemelkedésük példa számunkra, hogy ne féljünk életünket egészen odaadni Istennek.

A szentek nem állnak messze tőlünk, Isten segítségével mindannyian képesek vagyunk arra, amit ők tettek! Csak annyi kell, hogy teljes szívünkből szeressük Istent, komolyan elkötelezzük magunkat a keresztény életre, következetesen valljuk meg hitünket, legyünk nagylelkűek testvéreink szolgálatában, tevékenyen vegyünk részt az Egyház életében és küldetésében, s ezen életprogram megvalósításához merítsünk erőt Isten igéjének hallgatásából és a szentségekből, különösen is az Eucharisztiából és a bűnbocsánatból. Mi is megtehetjük azt, amit a szentek megvalósítottak!

A szentek nem a maguk által elképzelt boldogság után szaladtak, hanem elfogadták azt a boldogságot, amit Isten ad. Elindultak azon az úton, amit Jézus ajánlott a boldogság-mondásaival. A Jézus által ígért boldogságot keresték, ezért vállalták a lelki szegénységet, a sírást, a nélkülözést és az üldözést. Ezért akartak szelídek lenni, békére törekedni, ezért akarták tisztán megőrizni a szívüket. Megtalálták az igazi boldogságot és elnyerték az örök boldogságot is, mert legfőbb céljuk az volt, hogy szeressék Jézust.

Senki sem állíthatja magáról, hogy már elérte az életszentséget. Az életszentség vágy, szüntelen törekvés marad bennünk, és majd Isten eldönti rólunk halálunk után, hogy mit sikerült megvalósítanunk belőle. Induljunk el bátran az életszentség útján! Induljunk el a szeretet útján! Induljunk a boldogság útján!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! A szentek és boldogok életpéldája újítson meg minket a vallásosságban, hitünk gyakorlásában és az evangélium megélésében! Segíts minket Istenünk, hogy úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és szentek legyünk!