2019. november 2. – Szombat, Halottak napja

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:

„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.”

Jn 5,24-29

Elmélkedés:

Jézus örömhírének, evangéliumának a lényege az üdvösség kérdése. Először: Jézus megváltást, szabadulást hozott minden embernek. Megszabadít minket bűnösségünktől és annak következményeitől, ezért az üdvösség mindenekelőtt bűneink bocsánatát jelenti, amelyet az irgalmas Istennek köszönhetünk. Másodszor: Jézus megszabadít minket tévedéseinktől és hitetlenségünktől. Ebből a szempontból az üdvösség az igazság teljes megismerését jelenti számunkra. Harmadszor: Az Úr megszabadít minket a gonosz befolyásától és segít a kísértések legyőzésében. Ebből a szempontból az üdvösség azt jelenti számunkra, hogy Isten kegyelmével az életszentségre törekedhetünk. Negyedszer: Jézus megszabadít minket a haláltól és örök életet ad nekünk. Ebből a szempontból az üdvösség feltámadásunkat jelenti.

A szabadulást, az üdvösséget Jézus Krisztus, az Isten Fia hozza el mindenkinek. Azok számára, akik már eltávoztak az életből és azok számára is, akik most élnek, vagy a jövőben születnek erre a földre. Ma, halottak napján elhunyt szeretteinkre, családtagjainkra, ismerőseinkre és barátainkra gondolunk, akik reményünk szerint már elnyerték a krisztusi szabadítás gyümölcsét, az üdvösséget, az örök életet. Ugyanakkor arra is gondolunk, hogy a mi földi életünk is véget fog érni, át kell lépnünk a halál kapuján. Éljünk úgy, hogy ez az átlépés az örök életbe való belépést jelentse számunkra!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, taníts megismerni a szenvedés értelmét és értékét. Te tudod, hogy félek tőle, s minden ember így van vele. Jó órákban, mikor közelségedet érzem, mindenre kész vagyok, erősnek érzem magam, és igent tudok mondani a kereszthordozásra. Néha az is eszembe jut: kérnem kell téged, hogy küldj szenvedéseket, hogy hozzád hasonló lehessek. Érzem lelkem mélyén, hogy a szenvedés drága ajándék, a te szereteted felbecsülhetetlen kincse.

https://evangelium.katolikus.hu/