2021. január 15. – Péntek

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”

Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.

Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”

Mk 2,1-12

Elmélkedés:

Miként az előzményekben a lepra az ember bűnösségét jelképezte, ugyanúgy a bénultság ennek a jele a mai evangéliumban, de ennél a csodánál hangsúlyozottabban jelenik meg az a gondolat, hogy a gyógyítás a bűntől való szabadulást jelenti.

A történetben szereplő személyt erőtlenné, magatehetetlenné teszi a betegsége, a bénasága, ezért mások segítségére szorul. Négyen viszik Jézus elé, mert egyetlen lépést sem képes a maga erejéből megtenni. Négyen, akik nem ismernek lehetetlent, s akik számára semmi nem lehet akadály, hogy elérjék céljukat. Meggyógyítani nem tudják, de a tőlük telhető legtöbbet teszik meg családtagjuk vagy társuk gyógyulása reményében és érdekében. Kafarnaum lakóiként ők is értesülnek Jézus korábbi csodás tetteiről, s miután elterjed annak híre, hogy visszatért a városba, rögtön hozzá indulnak a beteggel. És a csoda az Úr szavára megtörténik, a beteg azonnal járni tud, a saját lábán járva hagyja el a házat. És közben megtörténik a másik csoda, bűnei bocsánatot nyernek.

Milyen jó, amikor vannak olyanok, akik segítenek másokat abban, hogy az Úr elé kerüljenek! Mindegy, hogy testi betegségről vagy lelki bajról van szó, Jézus mindenkin tud segíteni. Milyen jó, amikor egyesek olyan erős hittel és bizalommal fordulnak Istenhez, ami megszünteti az akadályokat! Milyen jó, amikor a bűn okozta sebzettségnél nagyobb az isteni irgalmasságba vetett bizalom!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Irgalmas mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Segíts minket, hogy irgalmad és megbocsátásod által újjászülessünk! Isten Fia, Jézus Krisztus, hirdetted és elhoztad nekünk az Atya irgalmát! Taníts minket alázatra és igaz bűnbánatra! Szentlélek Isten, aki a kiengesztelődés forrása vagy! Világosíts meg minket, hogy minden szegényben és rászorulóban Jézust lássuk, akivel jót tehetünk, amikor irgalmasak vagyunk hozzá!Ámen