2020. március 11. – Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”

Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”

Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Mt 20,17-28

Elmélkedés:

Bár a tegnapi és a mai evangéliumi rész teljesen független egymástól, mégis hasonló gondolatot fogalmaz meg, és éppen e gondolat miatt került mindkét szöveg a nagyböjti időszakra. A tegnapi üzenet az volt, hogy ne magasztaljuk fel önmagunkat, hanem legyünk szerények, alázatosak. A mai szövegben Jakab és János apostolok helytelen törekvésének bemutatása után jutunk el oda, hogy ne uralkodni akarjunk, hanem a szolgáló lelkület jellemezzen bennünket. Jézus szava így hangzik: „Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok!” Ez a figyelmeztetés nem csupán a két nagyravágyó apostolnak, hanem apostoltársaiknak és természetesen nekünk is szól.

E ponton felmerül bennünk a kérdés: Miért vállaljuk bizonyos élethelyzetekben a szolga szerepét? Miért törekedjünk inkább mások szolgálatára, mintsem a felettük való hatalmaskodásra? Nem lázadunk Jézus kívánsága ellen, csupán természetes vágyunk, hogy megtaláljuk a szolgálat értelmét, ezért tesszük fel ezt a kérdést. Kérdésünkre az Úr világos feleletet ad: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak.” Ennél több magyarázatra nincs is szükségünk. Ha Jézus életének lényege a szolgálat volt, akkor nekem, az ő tanítványának, ugyanezt kell megvalósítanom. A szolgálat helyes lelkületét tőle tanulhatom meg.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.ÁMEN