„Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.”

Prédikátor könyve 5:5 (a RÚF-ban 5:4)

Holnapra be kell küldenem a szükséges adminisztrációt. Ezt csinálhatom éjjel is, most telefonálnom kell, meg kell szerveznem a két hét múlva megrendezésre kerülő Reformációs séta 2017-et!

Még nincsen meg az összes szereplő, találkoznom kell a tévéssel, és beszélnem kell a művházzal is a reklám ügyében.

Mindezt délig meg kell csinálnom, mert délután három hittan órám lesz, utána pedig meg kell látogatnom egy idős házaspárt – akkor már nem szervezkedhetek.

Visszafele jövet beugrom majd a zárboltba, eltörött a postaláda kulcsa.

Jó hogy eszembe jut, a posta, csekkek, levelek – ki ne hagyjam.

Csörög a telefon – már megint ki zavar?

Várjunk csak, most látom a teendőim listájában, hogy bevállaltam egy Luther-cikk megírását egy gyerekújságba. Akkor ezzel kezdem, mert ezt élvezem. De este Biblia-kör, arra is föl kellene készülni.

Már mióta ígérgetem a honlap-készítőnek, hogy küldöm az anyagot.

Csak el ne felejtsek elmenni az óvodába a gyerekekért!

A kocsit ki kellene már takarítani, mert a gyerekülések környékén – fogalmam sincs miért – mindig tele van morzsával.

Jövő héten előadást tartok a könyvtárban – még egy percet sem dolgoztam rajta.

Hoppá, a csütörtök vészesen közeledik, de még nem írtam meg a reggeli Bibliaszöveghez a gondolataimat. Akkor ennek állok neki, nehogy elfelejtődjön, mint a múltkor.

Nézzük csak, mi is a szeptember 14-i reggeli dicséret?

Prédikátor könyve 5. fejezet 5. verse: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.”

Nos, a Prédikátor könyvének szerzője ma ezt így fogalmazná meg: „Jobb, ha nem vállalsz túl sokat, mint hogy túl sokat vállalsz, és nem teljesíted.”

Ez pedig csak úgy valósítható meg – ezt most magamnak írom –, ha gyakrabban kimondom azt a szót, hogy „nem”. Ehhez pedig ismernem kell a határaimat.

Tudnom kell, hogy mire vagyok képes, és hogy mennyi idő áll rendelkezésemre.

A legfontosabb pedig, hogy minden nap föl tudjam állítani a fontossági sorrendet:

·         első helyen állnak a fontos és sürgős dolgok;

·         második helyen állnak a sürgős, de nem fontos elintézendők;

·         harmadikon a fontos, de nem sürgős dolgok;

·         a negyediken pedig a nem fontos, és nem sürgős teendők.

Saját tapasztalatból elmondhatom, hogy a legtöbb időmet a második kategória foglalja le, a legkevesebb pedig a harmadikra jut. Ez így azonban nincs rendjén.

Ezért olykor – ha sikerül – félresöpröm a sürgős teendőket, hogy elcsendesedjek Istennel, és minőségi időt töltsek a családommal.

Bár ezek nem sürgősek, de ha ezek nincsenek jelen életemben, "minden hiábavalóság, és hasztalan erőlködés".

Valami ilyesmire gondolhat a 21. századi Prédikátor.