A gyönyörűen virágba borult kaktuszok látványa lenyűgözte az ötéves kisfiút. „Ne nyúlj a kaktuszhoz!” – hangzottak édesanyjának figyelmeztető szavai, amikor a kisfiú egy virág után nyúlt, hogy letépje.

„Nagyon megszúr, és fájni fog” – magyarázta tovább az anyuka.

De ahogy ez már csak lenni szokott a kicsiknél, az anya még hátat sem fordított, már hallotta is a kétségbeesett kiáltást. Megfordulva látta, hogy a gyerek pont azt csinálta, amire az előbb figyelmeztette, hogy ne tegye. Most pedig a kicsi hozzá futott, mutatóujját a magasra tartva, és másik kezével szorongatva. „Anya, nagyon fáj!” – kiáltozta. „Nagyon fáj!”

A szerető édesanya gyorsan karjába vette a gyermeket. „Látod, ezért mondtam, hogy ne nyúlj hozzá. Na, nézzük csak. Ne sírj, kicsim! Anya kiveszi azt a bökős tüskét az ujjacskádból.”

Egy anya mindig megszánja a gyermekét, az akármit is tesz. Ez a példa is mutatja, hogy a gyermek engedetlensége ellenére, az anyuka első dolga az volt, hogy segítsen neki.

49,15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! (Ézsaiás)

„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” –ígéri az Úr, Aki szült téged (Zsidók 13:5). Semmi, amit eddig tettél, vagy amit ezután tenni fogsz, nem fogja Istent elfordítani tőled, és rábírni arra, hogy elhagyjon. Szeret téged. Mondom, szeret téged. Ez a tény soha nem fog megváltozni.

Az első dolog, amit Ádám és Éva a bűnbeesés után tettek az volt, hogy elrejtőztek (1 Mózes 3:9-10). A bukott ember, azóta is ugyanezt teszi, de egy kereszténynek nem ezt kellene tennie, amikor elbukik.

Mint a kisgyereket a szúrós tüskével az ujjában, a bűneinknek is Istenhez kellene hajtania minket, nem pedig el Tőle. Nem a bűneid határozzák meg, hogy ki vagy. Hozzád kapcsolódhatnak, amikor engedetlen vagy, de a bűneid nem te vagy! Amikor elbuksz, ne fuss el és ne rejtőzz el. Inkább fuss Istenhez, mint ahogy egy kisgyerek rohan az anyukájához. Te is tartsd magasra a bűnödet, és kiáltsd: „Nagyon fáj!” Isten nem fog leszúrni, és nem fog prédikálni neked az ostoba viselkedésedről.

Ehelyett Magához von, és gyengéden megszabadít a fájdalomtól, amit magadnak okoztál. Aztán szeretettel átölel, majd kedvesen így szól: „Na, menj játszani. És ne felejtsd el, hogy nem nyúlunk a kaktuszhoz!”

8,11 Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (János)

Steve McVey