Jézus mondja: "Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem." 

A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké."

Jn 6,48-58.

NEM HÉTKÖZNAPI KENYÉR

Jézus mondja: "Én vagyok az élet kenyere." (Jn 6,35)

Szeretem a különböző kultúrák ételeit megkóstolni, de leginkább élvezem a különböző kenyérfajtákat. Némely kenyér lapos, lepényszerű, de van olyan, ami kovásszal készül. Némelyik sűrű és sötét, a másik meg könnyű és foszlós. Van, amit melegen tálalnak, de van, amit szobahőmérsékleten. Mindig élvezettel kutatom, hogyan készül más kultúrákban a kenyér. 

A kenyér ízén és állagán túl azonban van egy további bámulatos dolog. Amennyire mindegyik különbözik a másiktól, úgy mégis egy célt szolgálnak, egy olyan élményt, ami mindenkinek ismerős. Sok kultúrában a kenyér az étkezés középpontja, táplálja testünket és erőt ad a mindennapi munkához. A kenyér egyesít minket. Amikor én éppen a reggeli pirítósomat fogyasztom, elképzelem, hogy valaki a távolban az ebédjéhez vagy vacsorájához eszik éppen kenyeret. Amikor saját kenyeremet készítem, tudom, hogy valaki egy másik országban ugyanezt teszi, nagy gonddal és szeretettel. 

Mikor Jézus azt mondja, hogy "Én vagyok az élet kenyere", azonnal értjük, hogy Isten az életünk középpontja. És mi több, megosztjuk egymással Jézust, az élet kenyerét, közel és távol, ha hozzá hűen élünk. Amikor Jézusra, "az élet kenyerére" gondolunk, akkor a hétköznapi, mindennapi kenyerünk egy mélyebb és gazdagabb, nem hétköznapi értelmet nyer.

Imádság: Istenünk, dicsérünk téged Fiadért, Jézusért, aki az élet kenyere, és hit által egyé tesz minket. Ámen.

Jézus a mi lelki táplálékunk. 

Maureen Pratt (Kalifornia, USA)