"Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat."

Márk evangéliuma 12,31

Eljutni abba az országba, ahol enyém lehet az öröm, a béke a boldogság. Ahol örökké egészségesek leszünk és jól élünk. Mi lehet ennél csodálatosabb? Sokan kutatták az oda- vezető út titkát. Hogyan juthatunk el az örök élet forrásához? Hogyan ehetnénk újra az élet fájának gyümölcséből? A legtöbb válasz általában ezekre a kérdésekre spirituális.

Elérni a szférák magasságába az kell, hogy magunk mögött hagyjuk mindazt, ami földi, ami emberi, ami visszahúz ehhez a jelenlegi világhoz. A spirituális gondolkodók azonban így tévúton jártak.

Jézus tanítása azonban megmutatja nekünk az utat úgy akkor, mint ma reggel is, és ez a válasz nagyon is gyakorlatias:

Urunk az őt kérdező figyelmét visszairányította oda, ami mindig is számított: Istenre és az emberre. Szeretni Istent a Mennyben és embertársamat itt a földön. Igen, ez nem más, mint a Tízparancsolat összefoglalása, annak megerősítése. Aki annak útján jár, közel kerül az Isten országához. De van itt még két fontos dolog.

A két szeretetet nem lehet elválasztani egymástól és nem lehet elválasztani önmagam szeretetétől, önmagam elfogadásától sem. Nem tudjuk Istent szeretni függetlenül másoktól, függetlenül az emberektől. Mai világunk egyik legnagyobb baja, hogy azt gondoljuk: az Isten iránti elkötelezettségem magánügy. Senkinek semmi köze hozzá. Ha így gondolkodunk, figyelmen kívül hagyjuk, hogy Ő mindig közösséget teremtett. Először családot, majd a családból egy népet, majd a népből egy egyházat. Isten szeretete tehát sohasem választható el attól, hogy milyen kapcsolatban vagyunk egymással!

Őt szeretni csak akkor tudjuk, ha szeretjük embertársainkat is.

Istenhitünket csak embertársaink iránti szeretet gyakorlásával tudjuk megmutatni. Ezért van szükségünk a barátokra, testvérekre, a gyülekezetre. A másik nehézség abban rejlik, hogy aki nem tudja elfogadni és szeretni önmagát, az képtelen másokat szeretni. Így ahhoz, hogy jól tudjam szeretni embertársaimat, magamat is szeretnem kell.

A mai, elvárásokkal teli világban ez sem könnyű. Sok-sok kudarc és követelmény érezteti velünk, hogy nem vagyunk elég jók. De kinek is? Valóban az elvárásoknak való megfelelésnek kell formálnia bennünket? Az Ige szerint nem. Isten elfogad minket úgy, ahogy vagyunk.

Értékünket Jézus Krisztus értünk hozott áldozata mutatja meg. Mennyire vagy fontos? - kérdezed. Nézz a kereszten függő Isten Fiára! Nem tudod elfogadni magad? - Nézd, mit tett Ő érted!

A mások iránti szeretetünk alapja is csak a szeretet lehet! Isten szeretete irántunk. Táplálkozzon a mások iránti szeretetünk is ebből és így közel leszünk az Ő országához!