Az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából... visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. (Lk 23,55-56)
Jézust keresztre feszítették. Élete véget ért. Asszonyok a közelben állva nézték, ahogy leveszik testét a keresztről, és elviszik eltemetni. Elhatározták, hogy még egyszer utoljára tiszteletet adnak annak az embernek, akit követtek. Illatszereket és drága kenetet készítettek az Úr testének bebalzsamozására.
Próbálom elképzelni, mit éreztek az asszonyok. Jézus azt mondta ő a Messiás, mégis egy bűnöző halálával végezte. Reményeikből megdöbbenés és csalódottság lett, nem tudtak másra gondolni, minthogy mindennek vége. Nem ő volt a Krisztus.
Sokszor feladtam a hitet, mert imámra nem kaptam választ. Amikor úgy tűnt, hogy Isten nemmel válaszolt, derűlátás helyett kényszerűséggel fogadtam. Azonban később örömmel fedeztem fel, hogy ami a remény végének tűnt, az csupán késlekedés volt, Isten és az én időszámításom közötti különbség.
Az asszonyok, akik hazamentek, hogy előkészítsék az illatszereket és a drága keneteket, arra tanítanak, mit tegyünk, amikor úgy tűnik, minden elveszett. Imádkozzunk tovább, tegyük, ami helyesnek látszik, és bízzunk, hogy Isten bármikor kiáraszthatja gazdag áldását életünkre. Isten feltámasztotta Jézust. Mi is Isten gyermekei vagyunk. Mit fog értünk tenni?
Imádság: Ó, mennyire szerettél minket Urunk! Adj hitet jobban bízni benned! Ámen.
Néha úgy értjük "nem", amikor Isten azt mondja "várj".
Kapcsolódó hírek:
"Uram, te mosod meg az én lábamat?"
BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA
VILÁGOSSÁGBAN JÁRNI
IGAZI FOGADALOM