Észrevetted már, mennyire hajlamosak vagyunk magunkat tenni a hős a szerepébe a bibliai történetek kapcsán? Vegyük például „az irgalmas szamaritánus” példázatát.

A legtöbb prédikáció, amit erről hallottam, azt hozza ki fő mondanivalóként, hogy „ne legyünk olyanok, mint a pap, vagy a lévita, akik elmentek a sebesült ember mellett anélkül, hogy segítettek volna. Hanem legyünk olyanok, mint az irgalmas szamaritánus”.

Valójában nem ez a történet fő üzenete. Itt a Biblia nem csupán egy erkölcsi leckét akar tanítani. Jézus saját magáról tanít ebben a példázatban. Nem az a fő tanulsága, hogy segítsünk a gyámoltalan, bajba jutott emberen. Hanem, hogy mi vagyunk az a gyámoltalan, bajba jutott ember. Jézus az irgalmas szamaritánus, aki ránk talált, miután a törvény és a vallás a füle botját sem mozdította, hogy segítsen rajtunk.

Na és az elrejtett kincsről szóló példázat? „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet” (Máté 13:44). Majdnem minden alkalommal olyan tanítást hallottam erről, hogy mi vagyunk az ember, az elrejtett kincs pedig Jézus. Ez azonban nem lehet így, mert Jézus itt azt mondja, hogy az ember mindenét eladta, hogy övé lehessen a kincs. Mi, természetesen, nem tudjuk kifizetni az árát annak, hogy Jézust megismerhessük. Épp ellenkezőleg, Ő mindenét odaadta, hogy mi az Övéi lehessünk!

A harmadik pedig a nagy értékű gyöngy példázata. „Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt” (Máté 13:45-46). Hányszor hallottuk, hogy Jézus a nagy értékű gyöngy ebben a történetben? De nem. Nem Ő a nagy értékű gyöngy, hanem te vagy. A Hős pedig az, Aki mindenét odaadta, hogy megvásároljon téged „a tulajdon vérével” (Apostolok Cselekedetei 20:28).

Mennyei Atyánk tegyen képessé minket arra, hogy megértsük, nem mi vagyunk a Mennyei Dráma főszereplői. A pici gyerekek azt gondolják, hogy minden róluk szól, de az érettséggel együtt jön a dolgok valódi megértése. A történet az Ő története, és Övé a főszerep. Mi pedig elfogadói vagyunk az ő csodálatra méltó szeretetének és kegyelmének.