Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?"  Ők így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának."  Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti kinek mondotok engem?"  Simon Péter megszólalt, és így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia."  Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.  Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.  Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is."  Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Krisztus. 

 Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.  Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!"  Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: "Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint."

Mt 16,13-23.

ODAFIGYELÉS

Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.

(ApCsel 2,44)

Lelkészként meghallgatom mások történeteit. Én is megosztom másokkal élettapasztalataimat. Ez a csere segít, hogy Krisztusban egyek legyünk. 

Az időnket adjuk ajándékba, amikor meghallgatunk másokat. Cserébe is ajándékot kapunk, amikor ráébredünk, hogy valamennyiünknek hasonló tapasztalatai vannak. Bár a részletek és események a saját élményeinket egyedivé teszik, vannak percek, amikor fölismerjük ezeket az élményeket mások életében. Néhány ünnepi alkalom vagy nehéz pillanat mások életében egybehangzik saját tapasztalatunkkal, és kezdjük fölfedezni, hogy egyek vagyunk. Az embereket, akik megosztják egymással gondolataikat, ez különleges módon összeköti. 

Amikor mások történeteit hallgatom, eszembe jut, amint a takács új mintát állít elő a szövőszéken. Mindenkinek a tapasztalatai össze vannak szőve másokéval. Hasonló szőttes készül az egyházban. Az igazi közösség úgy jön létre, hogy tapasztalataink másokéval összekapcsolva kiadják azt a képet, ami elmondja Isten történetét.

Imádság: : Drága Istenünk, taníts minket jó hallgatókká és bölcs barátokká válni mások számára. Ámen.

Mindegyikünk hozzájárul Isten országának szépségéhez. 

Francisco de Castro Maria (Luanda, Angola)

IMÁDKOZZUNK, HOGY JOBBAN ODA TUDJUNK FIGYELNI MÁSOKRA!