Böjte Csaba:Az időskor az aratás, a továbbajándékozás ideje

Szép a terméstől roskadozó fákat megcsodálni az őszi napsütésben - jó dolog megöregedni, aratni, hálát adni! 

Jó dolog életed párjával gyönyörködni sudár, erős gyermekeitekben, orgonasíp unokáitokban. 

Jó megkóstolni, átélni a becsületes apai és anyai örömöket. 

Gondoskodtál a családodról, szépen nőnek az unokák, tiszták, szájukban az imádság, a kacagás, a becsületes, tiszta szó olyan jó ízűen cseng.

Mindannyian földek vagyunk, áldott anyaföldek. 

Létünk célja, hogy a reánk bízott magvakból gyümölcs legyen. 

Ne keseredj el, ha azt látod, hogy néhány mag, amit szorgalmasan elvetettél, még nem nőtt ki. 

Két hatalmas fegyvert adott kezedbe az Isten: az imát, amellyel csendben, de biztosan megmentheted családod tévelygő bárányait, és az időt, mellyel mind bőségesebben rendelkezel, és amiből felnőtt, rohanó gyermekeidnek egyre kevesebb van.

 Napjaidat jó kedvvel szeretteidnek ajándékozhatod, van időd továbbadni azt, 

amit értéknek tartasz, amivel örömet tudsz szerezni. 

Jó dolog egy hosszú lánc egyik szemének lenni, és az utánad jövő láncszemeknek tovább adni az erőt, mely téged is próbára tett. 

Álmaidat most már ők álmodják tovább. 

 A tőled örökölt értékeknek ők a hordozói, kamatoztatói, szétosztói. Írd meg anyagi, szellemi, lelki testamentumodat!

Ne riaszd el a gyermekeidet, unokáidat magad mellől keserűségeddel, állandó panaszkodással, szemrehányásokkal, attól te sem leszel kevésbé beteg, csak magányod fokozódik, mert szeretteid nem jönnek hozzád szívesen! 

Otthonod legyen számukra a béke és az elfogadás kikötője, oázisa! 

A nagymama süteményének feledhetetlen íze, a nagyapával játszott huncut kártyapartik hangulata kitörölhetetlen nyomot hagynak a szívükben. 

Ne felejtsd, te számukra tanár vagy, ahogy minden élethelyzetben, most is nevelsz. 

Olyan sok mindent kell továbbadnod szépen szerre, és legvégül, ne felejtsd, te tanítod gyermekeidnek, unokáidnak az öregedés művészetét, a jó halálra való készülgetés bölcsességét. 

Nem kell sihedert játszanod, légy az, aminek lenned kell: méltóságteljes és bölcs, szeretni való nagymamának, nagypapának!

Ne félj! A fáknak ősszel ajándék a közeledő tél, amikor lehullanak a leveleik, amikor megpihenhetnek, mikor már nem kell újabb gyümölcsöt teremniük, hordozniuk roskadásig az ágaikon.

Egy bölcs embernek tudatosan készülnie kell mindenre. 

Készülnöd kell arra is, hogy akit szeretsz, nem lesz mindig melletted.

 Mikor és hogyan történik ez? 

Nem tudhatjátok sem a napot, sem az órát! 

Amit mindig tudnunk kell, az az, hogy Isten egyetlen törvényt adott nekünk, a szeretet parancsát! 

Erről az útról semmilyen körülmények között nem szabad letérni!

 Ez az iránytű, amely bennünket vezet. 

Sokszor nehéz megmaradni a bizalom, a remény, a hit útján, de hidd el, minden más út csak délibáb, feneketlen szakadék, pusztulás!