Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust: ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban. 

Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok. Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által.

Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok.

Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!

Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak.

Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok. Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől.

Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig az Istentől. Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.

Fil 1,12-30.

ÖRÖM KRISZTUS HIRDETÉSÉBEN

Várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! (Fil 1,20-21)

Nemrég elmélkedtem Pálnak a filippibeliekhez írott levelén. Miközben börtönbe vetették, mert Krisztusról prédikált, kifejezte örömét, hogy az üzenet továbbadásának módjától függetlenül Krisztus szeretetéről és megmentő kegyelméről szóló evangélium hirdettetik. Ahelyett, hogy a jogtalan fogva tartása miatti együttérzést kereste volna, vagy bosszút forralt volna az őt bajba juttatók ellen, örömét fejezte ki, bármi történjék is. 

Pálnak ez a bizonyságtétele arra késztetett, hogy visszatekintsek hívő életemre, és megkérdezzem: dicsőítem-e Krisztust az életemben úgy, ahogy Pál tette? Én bizony inkább megrettenek, és bajok esetén mások együttérzését keresem. Inkább késztetést érzek a bosszúállásra azok felé, akik bántottak. 

Mennyire kívánom, és imádkozok azért, hogy követhessem Pálnak ezt a hozzáállását! Minden körülményben örömöt akarok találni, tudván, hogy az életem Krisztusról prédikál örömteli perceimben és szenvedéseim idején is.

Imádság: Köszönjük Urunk, hogy Pál apostol példáján láthatjuk, mit jelent téged szolgálni minden körülményben. Adj erőt és bátorságot, hogy örvendezzünk, és hirdessük az evangéliumot örömteli és szomorú perceinkben is. Ámen.

Hogyan tükrözi vissza életem Krisztust? 

Philip Polo (Nairobi, Kenya)