"Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható.

Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen.

A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol.

A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná. 

A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje. 

A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen.” 

/Kempis Tamás/

“A szeretetnek három alkotóeleme van: 

-az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetőség. 

Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret, a rövidre zárt, erőszakos megoldásokat is félreteszi. 

A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban. 

Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek, legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog.

Nem feltűnő, nem látványos, nem a sikert középpontba állító, és az ezt istenítő korban talán ezért nem is lehet olyan népszerű. 

A mi korunkban sem az, melynek egyik legfőbb parancsa, hogy légy sikeres, rövidtávon és látványosan. 

Pedig a csak sikerből élni akaró élet végtelenül szegény emberileg. 

Nagyon könnyen összeroppan, és a kudarccal nem tud mit kezdeni. 

A szeretet el tudja viselni a kudarcot, és erőt tud adni az újrainduláshoz.”

 / Bölcskei Gusztáv ref.püspök/

A  SZERETET  LÁNGJA

Ha a világot nézed, 

hatalmasnak látod, 

De ha a világ néz téged, 

csupán törpének látszol. 

Kicsi szívnek, mely csendben dobog, 

de míg a mélyén a szeretet lobog, 

s apró lángja olykor tűzre lobban, 

Addig a világ is odafigyel kicsit jobban, 

ahogy parazsai hamuvá válnak sorban. 

S ezek az apró fellángolások, 

mint délibáb a Hortobágyon, 

elhitetik, hogy van tovább, 

S bármikor újjá élheted a csodát. 

Kell, igen kell a szeretet! 

Sose hagyd, hogy kialudjon szívedben, 

mert ha már nem lesz, ki megfogja kezedet, 

Akkor döbbensz csak rá, 

mindened elveszett.

 /Nyiraty Gábor/