„Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”

János evangéliuma 8:32

Két szó: igazság és szabadság.  Miként van ez a két szó kapcsolatban? Társadalmilag két formában gondolkodnak a szabadságról. Az egyik elmélet szerint, hogy ha sok mindent nem tudnak rólunk, nem tudják a dolgainkat, titkainkat, a valódi énünket, akkor szabadok vagyunk a szónak abban az értelmében, hogy nem szükséges magyarázkodjunk tetteink vagy gondolataink miatt, hiszen lényegében szinte semmit nem  tudnak rólunk, röviden: titkolózunk. 

A másik elmélet szerint (talán sokan  ezt preferálják jobban), akkor vagy igazán szabad, hogy ha nyílt lapokkal rendelkezel és nem kell attól félned, hogy mit tudnak meg az emberek rólad, röviden: kitárulkozunk.

Jézus ezt a kettőt egy lapra tette és nem csak az egyiket vagy csak a másikat emelte ki. De mi is az az igazság, ami valódi szabadságot ad?

Egyszer hallottam egy előadást, ahol a megbocsátásról volt szó.  Hogy is jön ide egy másik nehéz fogalom?

Nos, az élet – véleményem szerint – e köré a három dolog köré épül. Igazság. Megbocsátás. Szabadság.  Így, ebben a sorrendben.

Életünk során megannyi hibát követhetünk el. Tehetünk rossz megjegyzéseket, lehetünk túl kritikusak, ítélkezhetünk, lehetünk barátságtalanok, hiúak, önzőek és talán mélyebb bűnöket is elkövethetünk. Azonban ezeket a dolgokat csak akkor tudjuk elengedni, hogy ha megismerjük az igazságot. Az igazságot arról, hogy valójában mi okozta ezeket az elgyengüléseket, ezeket a bűnöket. Mi volt az ok, amiért úgy éreztük, hogy ezt vagy azt kell tennünk, mi volt a helyzet, ami ezt kihozta belőlünk. Kérdések sorozatát kell feltenni, hogy egy-egy ilyen igazságra fény derüljön. Ezután érkezik Jézus Krisztus, aki miután megismerjük az igazságot, felismertük a bűnünket, gyengeségeinket, megbocsát! A megbocsátás egy nagyon fontos része az Istennel való kapcsolatunknak. Ameddig nem érezzük vagy nem értjük meg, hogy a kereszthalál egy megbocsátás részünkre, addig nem fogunk tudni őszintén igazságot találni.

Hiszen gondoljuk csak el, az a gyermek fogja a leghamarabb bevallani csíntevését szüleinek, aki tudja, meg van győződve arról, hogy megbocsátják hibáját és egy kis útba igazítás után folytathatja életét. Ellentétben azzal a gyermekkel, aki tudja, hogy legkisebb tévedését is olyan kegyetlen megtorlás követi, amitől retteg, így inkább be sem vallja bűnét, hibáját, hanem él tovább azzal a teherrel, ami idővel felemészti.

A megbocsátás tudata fontos részét képezi annak, hogy megtapasztaljuk a szabadságot. Jézus Krisztus azért vállalta a kereszthalált, hogy megismerjük Őt, az Igazságot, azt a személyt, aki megvált bűneinkből és aki szabadságot ad. Nem hiába nevezi magát Útnak, Igazságnak és Életnek. Ezeken a lépcsőfokokon haladva eljutunk Hozzá és életünket átadva neki élhetünk szabadon.

Áldott napot!