Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének. 

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

Róm 7,21-8,4.

SZABADON

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak. (Róm 8,1)

A menyemnek lány korában volt egy Buddy nevű kutyája. Kint tartották a szabadban egy hosszú pórázon, ami két árnyékot adó fa közé volt kikötve. Naponta kiengedték persze egy kis szabadságra. Bár észrevette volna, hogy szabad! Jóllehet már nem volt rajta a póráz, a kutya mégis úgy rohangált a két fa között, mintha semmi sem változott volna. 

Amikor a tükörbe nézek, néha mintha Buddy vonásait látnám. Persze, nem a nedves orrocskájára, vagy a göndör bundájára gondolok, hanem, hogy én sem tudok élni a felkínált szabadsággal. 27 éves koromra kétszer elváltam, két kis gyerekkel. Rám nehezedett a szégyen és az elítéltség érzése. Ide-oda rohangáltam a múlt hibáin rágódva, mintha egy póráz akadályozott volna a szűk területről való kitörésben. 

Amikor elolvastam, és valóban elhittem a Róm 8,1-et, akkor kezdtem igazán értékelni a Krisztus adta szabadságot. Kívülről megtanultam, és hangosan mondogatom, valahányszor csak rám törnek a régi érzések. Most már elhiszem az isteni igazságot: nem az számít, hogyan érzünk, szabad túllépnünk a múlt hibáin. Odamenekülhetünk Isten igazságának végtelen szabadságába, az isteni szeretet és elfogadás bizodalmába.

Imádság: : Drága Urunk, segíts, hogy a hitet válasszuk az érzések helyett, melyek gyakran félrevezetnek. Köszönjük a Jézus Krisztus által adott szabadságot. Ámen.

Szabadság az, ha tudjuk és hisszük, hogy Isten elfogad és szeret. 

Cathy Baker (Dél-Karolina, USA)