„Elfáradtál? Kimerültél? Kiégtél a vallás miatt? Gyere hozzám! Vonulj félre velem, és helyreáll az életed. Megtanítom neked, hogyan pihenhetsz meg igazán. Járj velem és munkálkodj velem – nézd meg, én hogyan csinálom. Ismerd meg a kegyelem természetes ritmusát. Nem fogok semmi nehezet rád rakni, vagy olyat, ami nem neked való. Maradj velem közösségben, és akkor megtanulsz majd szabadon és könnyedén élni.” (Máté 11:28-30)

Nemrég értesültem róla, hogy egy lelkipásztor, akit régóta ismertem, kiment az erdőbe a fegyverével, és végzett magával. A közösségben, ahova tartozott, elfoglalt, őszinte, szorgalmas pásztornak ismerték, azonban a színfalak mögött önértékelési problémákkal, érzelmi és mentális kimerültséggel küszködött.

Olykor csak egy halvány választóvonal van a szellemi szolgálat és a vallás taposómalma között, viszont ez a választóvonal mindent meghatároz. Az igazi szeretet motiválja a hiteles szolgálatot, míg a vallási törvények a vallás taposómalmát hajtják. A vágy vezérli az elsőt, a kötelesség a másodikat. Ez a különbség a fárasztó „kell” és a lelkes „akarom” között. Ha a vallás taposómalmában vagy, szállj ki. Lehet, hogy rövidtávon örömtelinek tűnik, azonban hosszútávon teljesen ki fog meríteni.

Isten sokkal jobbat ajánl neked. Azt akarja, hogy megtapasztald a kegyelem megnyugtató ritmusát. Azt akarja, hogy élvezd a Vele való kapcsolatot, tudván, hogy minden más ebből fakad. Azt tedd, ami a benned lévő Krisztus kifejeződéséből születik. A vallás szépen fokozatosan elszívja az életerőt az Istennel való intimitásból. Isten nem a szolgájának, hanem a menyasszonyának hívott el. Természetesen szolgálod is Őt, de ez már az Iránta való szeretetednek a természetes megnyilvánulása.

Ne hagyd, hogy a modern kor kereszténységében aktívan jelenlévő vallásos gépezet nyomást gyakoroljon rád. Ez nem azt jelenti, hogy szellemileg passzívvá válsz. A benned lévő Krisztus fog gondoskodni arról, hogy ilyesmi ne történhessen meg.

Ne hagyd, hogy mások manipuláljanak, és megcsináltassanak veled olyan dolgokat, amiket szerintük tenned kellene. Ez nem az ő elhívásuk. Ez csak rád és a Szent Szellemre tartozik. Ebben megállni olykor azt jelenti, hogy szembe kell nézned mások rosszallásával.

Jézus nem azért jött, hogy segítsen nekünk vallásos szupersztárrá válni. Távol legyen Tőle! Ő éppen azért jött, hogy megszabadítson az üres vallástól. Jézus azért jött, hogy Rajta keresztül bensőséges kapcsolatba kerülhessünk az Atyával. Amikor Jézus a földön járt, pont a vallásos elit volt az, amelyik sértve érezte magát, és fújt Rá. Ezek az emberek arra építették a hírnevüket, hogy az aranybálványaikat fényesebbre csiszolták, mint bárki más.

A bálványok a saját vallásos törvényeik. Azokat a bálványokat állítják ki a kirakatba, amik a személyiségüknek és a temperamentumuknak legjobban megfelelnek. A saját mércéjük szerint ítélik meg az embereket. Az emberek mellékesek számukra. Csak az számít, hogyan viselkednek.

Maga Jézus sem volt elég jó, saját kora vallásos emberei számára. Nem úgy élt, ahogy szerintük kellett volna. Szerintük nem voltak meggyőződései, és kompromisszumokat kötött a tisztaságot, és az ő értékeik hitelességét illetően azáltal, hogy szombaton gyógyított, együtt evett a behajtókkal (vámszedőkkel) és a bulizókkal (bűnösökkel). A prostituáltak és hajléktalanok barátja volt. Nem tartotta távol magát a csőcseléktől, mint ahogy az egy vallási vezetőtől elvárható lett volna. Ezek miatt elveszítette a hitelét a farizeusok előtt, ami egy csöppet sem zavarta Őt. Jézust sokkal inkább érdekelték a kapcsolatok, mint a hírnév. Most is így van ezzel.

Istennek nem a testi cselekedeteink tömkelegével hódolunk. Ő nem így vezet minket, hanem ehelyett „füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet …, lelkemet felüdíti”

(Zsoltárok 23:2-3).

Szállj ki a vallás taposómalmából, és szegezd Jézusra a tekintetedet. Majd Ő elvégzi a többit benned. Tedd meg azt, amit Isten kér tőled, de ne keverd össze a hangját a halott vallás követelődző hangjával.