Élt egyszer egy gazdag meg egy szegény ember egy faluban, mindketten egy rokonságból származtak és ennek megfelelően utálták egymást.

A gazdag ember semmirekellőnek tartotta a szegény embert. Olyannak, mint aki nem akar dolgozni, így meg is érdemli a sorsát.

A szegény ember meg azért utálta a másikat, mert az, úgymond, beleszületett a vagyonba és egy szalmaszálat sem tett keresztbe azért, ami az övé.

A gazdag ember egyre többet akart, egyre nagyobb úr akart lenni ezért hol tisztességesen, hol tisztességtelenül használta a pénzét, hogy elérje célját. Figyelte, hogy mások mit tesznek, igyekezett mindig kihasználni a kínálkozó alkalmakat így általában nyereséges volt az üzlete és csak egyre gazdagodott.

Magát a többi gazdag emberhez mérte és általában jobbnak tartotta magát náluk, mert többet adakozott jótékonysági célokra. Arra azonban mindig ügyelt, hogy erre csak a profit minimális részét használja fel, de minél nagyobb reklámot csapott körülötte.

Minden nap, amikor felkelt belenézett a tükörbe és jólesően megállapította, hogy az élete immár tökéletes, nem olyan, mint a szegény emberé és nincs szüksége senkire és semmire, mert mindent meg tud szerezni magának, amit csak akar.

A szegény ember eközben egyik nyomorúságból a másikba jutott. A szívét emiatt egyre inkább eltöltötte az irigység és a harag azok iránt, akiknek jobb sors jutott. El is határozta, hogy tesz ellenük valamit. Minden elbocsátás esetén tiltakozott a munkahelyén egészen addig, amíg őt is kirúgták. Ezután követte el az első kisebb lopását. Eleinte boltokból csent el apró dolgokat, de később azok házába tört be, akiket gyűlölt. Ha nagyobb zsákmányra tett szert, nem tudott élni vele, hamar elköltötte és egyre nagyobb rablásokra adta a fejét ezért többször börtönbe került. Mivel szívének minden szegletét kitöltötte a harag és a gyűlölet, ott nem maradt helye senki másnak. Minden nap, amikor felkelt és bele nézett a tükörbe, elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy falubelijének, a gazdag embernek minél több bosszúságot okozzon.

Valójában elkerülték egymást és egész életükben nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Aztán meghaltak és végül mind a ketten a pokolra jutottak…

"...szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”

Példabeszédek 30,8-9