„és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára”

Pál levele a filippiekhez 1:9-10

Szeretet. Annyit beszélünk róla, és mégis, annyira nem ismerjük. Ünnepet szenteltünk neki, létfontosságú dologként tartjuk számon, de mégis, olyan kevés van belőle. Mert eléldegélünk a magunk zárt kis bolygóján, ahol két embernek már kevés lenne a hely.

Végezzük a kötelességeinket, gyújtjuk és oltjuk a lámpákat, akkor is, ha látszólag semmi értelme – de a parancs az parancs – és nincs már erőnk arra, hogy valakivel is megálljunk beszélgetni.

Nincs energiánk arra, hogy bárkit is megismerjünk, megértsünk és elfogadjuk annak, akinek született, és annak, akivé az élet formálta. Csak futunk, és végezzük a dolgunkat, tesszük, amit tennünk kell, és valami egyre üresebb lesz bennünk.

Valami hiányzik, ami talán gyermekkorunkban még ott égett a szívünkben, amikor kedden ismét játszottunk a homokozóban azzal a kisgyerekkel, akivel hétfőn a „nem vagyok a barátod” módjára összevesztünk, mert ő akkor is a barátunk volt. 

Aztán, ahogy nőttünk felfelé, az ég felé, úgy egyre fogyott bennünk ez a természetes megbocsátás, ez a természetes „te a barátom vagy” kategória, és egyre fogyott bennünk a szeretet. Ma már nem állunk szóba azzal, akinek a nézését két héttel ezelőtt félreértettük, mert úgy nézett ránk, és mi tudjuk, hogy utál minket – pedig lehet, hogy csak rossz napja volt.

Ma már megbélyegzünk valakit percek alatt, mert más a gondolkodásmódja, mert nem olyan, mint én, mert nem tudjuk elfogadni, megérteni. Ma már ítéletet mondunk ránézésre az emberek felett, mert nincs időnk arra, hogy megismerjük őket. 

De ha te is úgy akarod, ma megváltozhat ez a helyzet, mert ez az ima érted is szól. Érted is száll a menny felé, hogy gazdagodjon benned a szeretet, hogy merj időt szakítani a körülötted lévő emberekre, hogy ne félj megbocsátani, vagy újra átgondolni az egészet, hátha csak félreértés volt.

Isten fülében csengenek ma ezek a szavak érted is, hogy nyújtsd ki a kezed a másik felé, és fogadd el őt olyannak, amilyen.

Ez az ima érted is szól, hogy ma és holnap és azután is dönteni tudj jó és rossz között, és a jót tudd választani. Ez az ima érted szól, hogy döntsd el, meg fogod ismerni, és szeretni fogod az embereket. 

Ne várd, hogy a másik kezdje el, és majd te is csatlakozol a mozgalomhoz. Szeresd, még mielőtt ő szeretne téged; fogadd el, mielőtt kérné ezt tőled. Ismerd meg, és legyél a barátja. Tudom, nem könnyű ez az út. De Isten a te oldaladon van és erőt ad a mai apró lépésekhez!