Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 

az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! 

Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 

Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 

Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 

sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 

Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 

A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 

Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 

nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. 

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, 

kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. 

Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. 

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. 

Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 

Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

Zsolt 91.

SZOMBAT

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. (Zsolt 91,14)

Az apukám elhagyott bennünket, amikor 6 éves voltam. Soha nem ismertem úgy, mint gondoskodó, védelmező, vagy ígéretét megtartó embert. Azt ígérte nekem és nővéreimnek, hogy szombatonként eljön majd, de soha nem tette meg. Emlékszem, már felnőttként megbeszéltünk vele egy találkozót azon a szombaton, amikor a szülinapunkat ünnepeltük egy vacsorával. Mind kiöltöztünk, de ahogy kitalálhatják, soha nem jött el. Mivel ennyire rossz volt a kapcsolatom a földi apukámmal, Mennyei Atyámmal is nehezen tudtam kapcsolatot kialakítani. 

Bíztam benne, hogy Isten megment, de kíváncsi voltam: "Vajon törődik velem, ha magányos vagyok? Megvéd azoktól, akik bántanak? És megvéd saját magamtól, ha rossz döntéseket hozok? Hihetek Isten ígéreteinek? Ő el fog jönni szombaton?" 

A hívő életem évei alatt rá kellett jönnöm, hogy az apám az apám, Isten pedig az Istenem. Bízhatok a Teremtőmben minden győzelmemben, megpróbáltatásomban és könnyeim között. Hálát adok Istennek, hogy esélyt adott egy gazdag életre (Jn 10,10).

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük a lehetőséget, hogy a gyermekeid lehetünk. Segíts megbocsátanunk azoknak, akik bántanak, vagy csalódást okoznak nekünk. Ámen.

Isten Immanuel, Isten velünk van. Isten velem van. 

Carolyn Buford (Észak-Karolina, USA)