"Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által."

Pál levele az ‭efezusiakhoz‬ ‭2‬:‭19-22‬‬‬‬

Tudod, milyen érzés idegennek lenni. Tapasztaltad már akár egy messzi országban, ahol senki sem beszéli a nyelvedet, senki sem tudja, milyen a kultúránk, és mindenki csak az „éhségről” viccelődik veled. 

És érezted, milyen idegennek lenni itthon. Amikor bekerülsz egy társaságba, ahol mindenki ismer mindenkit, te pedig csak a baratod barátnője, vagy a feleséged férje vagy az öcséd bátyja vagy, akit senki sem ismer, és mindenki jól elbeszélget a többiekkel, csak éppen te állsz az üdítők mellett szerencsétlenül, és legszívesebben már indulnál is a kabátodért. 

És érezted, milyen idegennek lenni ott, ahol nem kellene. Ahol elvileg ismernek, de mégis, olyan kívülállónak látod magad, mintha nem is erre a bolygóra születtél volna, mintha nem is tartoznál és nem is taroztál volna soha igazán közéjük. 

De tudod azt is, milyen, amikor hazamész. Milyen, amikor évek múltán találkozol egy csapattal, aminek hosszú időn keresztül a részese voltál, egy közösségnek, ahol vagy akikkel talán felnőttél, és folytatjátok ott, ahol évekkel ezelőtt abbahagytátok. Tudod milyen, amikor bár messze sodort az élet, mégis ebben a néhány percnyi találkozásban újjáélednek a régi kötelékek, és érzed, valahol mégis csak otthon vagy ebben a magányos világban. 

És tudod, milyen az, amikor valaki befogad a családjába, és többé már nem vagy idegen ott senkinek. Tudod milyen, amikor ismeretlenből hirtlen az leszel, akiért kiállnak, akit megvédenek, akire számítanak és akivel számolnak, mert közéjük tartozol. 

Isten ma reggel egy különleges bátorítást tartogat neked az év végére :

Te nem vagy idegen számára. Hozzá tartozol,  befogadott a családjába. A fia, a lánya vagy, és ezt a kapcsolatot mindenki előtt felvállalja. Lehet, hogy te néha még saját magadat is letagadnád, hogy nem ismered, de ő ezt sosem teszi meg veled kapcsolatban.

Ő büszke rád, hisz benned, és kiáll melletted az egész menny előtt, mert a legdrágább árat fizette le az életedért. Szeret téged, és többé már nem tartozol az idegenek közé. 

Lehet, hogy sokan nem ismernek, lehet, hogy a szomszéd vagy a társad barátai átnéznek rajtad, lehet, hogy a kollégái nem fogadnak be, és még egy vallásos közösségen belül is különcnek látod magad. Isten azonban az övéjének tart téged, és nem is tudod, mennyire fontos számára a veled való kapcsolat.

Hát nézz reménnyel telve az előtted álló évre! Nem vagy egyedül, Ő veled megy az úton. Vállald fel Te is a Vele való kapcsolatot, és soha ne felejtsd el, hova is tartozol! Ámen