"Annyit tudni kell rólam, hogy rendkívül felelőtlenül vezetek, veszélyes helyzetekbe bátran belemegyek, nem tartom karban a kocsimat és nem hiszek a KRESZ-ben" - mondta egyik közismert jelenetében Galla Miklós humorista. 

Elég sok "KRESZ-ateistával" találkozom. Záróvonal? Ugyan, minek az? Sebességhatár? Kit érdekel? - a mozgássérült parkolókról és az egyéb tiltótáblákról nem is beszélve. A jelenlegi adatok alapján úgy fest, hogy Francisco José Garzón Amo is ehhez a típushoz tartozik. "Olyan gyorsan megyek, hogy kikapcsolnak a radarok" - írta Facebook oldalán az 52 éves spanyol mozdonyvezető, akinek felelőtlensége miatt 79 ember vesztette életét. Korábban egy fotót is feltöltött a már említett közösségi oldalra, melyen a sebességmérő 200-at mutatott. A július 24-i baleset is valószínűleg sebességtúllépés miatt történt - 80 helyett 192-vel haladt a szerelvény.

Ha tetszik, ha nem, vannak határok, szabályok, melyeket tiszteletben kell tartani - de ehhez hinni kell a KRESZ-ben. Persze én sem vagyok sokkal különb, mint mások. Sokszor nem értem, hogy miért díszeleg az út szélén az a 30-as tábla, és ki tudja, talán igazam is van. Nem egyszer előfordul, hogy az útkarbantartási munkák végeztével még egy-két napig "ott felejtik" a tiltásokat az illetékes elvtársak. De ez feljogosít arra, hogy az összes KRESZ táblát figyelmen kívül hagyjam?

A lelki életben sincs ez másként. Lehet hivatkozni pedofil papokra meg pénzéhes prédikátorokra, de vajon ezek a kilengések, túlkapások, bűnök, vagy nevezzem őket bárhogy, feljogosítanak arra, hogy figyelmen kívül hagyjam a Biblia összes útmutatását?

Hadd osszam meg egy személyes élményemet. Édesapám hadilábon állt a biztonsági övvel. Teherautó-sofőr volt és egy olyan járművet vezetett, melyben nem volt öv. Amikor átült a személyautóba, mindig figyelmeztetni kellett: apu, az öved nincs bekötve. A válasz általában ez volt: de csak ide megyünk a városba... Aztán amikor feltűnt egy rendőr a színen, akkor volt ám kapkodás! Ő is tudta, hogy a rend őrei nem elégszenek meg a "csak ide megyek a városba" szöveggel meg azzal, hogy "biztosúr, annyira szorít ez az öv". Egyszer én is belefutottam a csőbe. Egyik boltból mentem a másikba, a kettő között nem volt ötszáz méter. Ugyan, minek bekötni az övet? - gondoltam. Kifordultam a sarkon, ahol le is intett a rendőr. Arra sem volt időm, hogy az öv után kapkodjak. Elkérte a papírjaimat, majd ennyit mondott: kérem, legközelebb kösse be a biztonsági övet". Azóta bekötöm, ha kell, arra a 100 méterre is - mert muszáj, mert ez a szabály. Ja, és mert adott esetben életet menthet, talán épp akkor, amikor "csak ide megyek a városba".

A Biblia is rögzít szabályokat: ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne tégy hamis tanúbizonyságot... Persze lehet a Facebookon dicsekedni, hogy mennyit loptam, paráználkodtam... De mi van, ha egyszer kisiklik a szerelvény? Talán soha nem fogom elfelejteni a híradók képét, amint a mentőautóhoz kísérik a tragédiát okozó 52 éves spanyol férfit. Ténferegve, sokkos állapotban tántorgott a mentő felé. Nem érdemes feszegetni a határokat, nehogy tragédia legyen a vége, nehogy rámenjen a házasságom, a boldogságom, a jövőm, az örök életem, nehogy a vagányságommal magam és mások életét tegyem tönkre. Hát ezért mondom: én hiszek a KRESZ-ben és remélem, hogy egyre többen leszünk így ezzel.