A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak. 

A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt. 

A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán. 

Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni - gondolta a férfi.

A szeretet csodálatos dolog. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adjunk. Mindig jut belőle bőven mindenkinek.

Hétéves lányommal, Lisával sétáltunk hazafelé az utcán egy napos délelőtt, amikor két idős hölgy megállt előttünk. Rámosolyogtak Lisára, és azt mondták:

- Tudod, hogy nagyon szép kislány vagy?

Lisa csípőre tette a kezét, és unott hangon válaszolt egy sóhaj kíséretében:

- Igen, tudom.

Ezt a megkapó jelenetet egy a CenturyTel-nél dolgozó fiatalember élte át a louisianai Monroe-ban, mikor egyik nap a Wal-Mart-ba ment vásárolni. 

Úgy hatéves lehetett a szép, barnahajú, szeplős kislány, az ártatlanság megtestesítője. Édesanyja a hajdani Walton’s-ba vagy egy Norman Rockwell képbe is beillett volna. Nem divatjamúlt külseje miatt. Félhosszú, barna haja volt, természetes hullámokkal.

Megbetegedtünk. Az összes gyereknek vírusos torokgyulladása van ami jelen esetben azt jelenti, hogy torkukat apró fehér hólyagocskák borítják, így az evés-ivás-nyelés is fájdalommal jár. Emiatt mindegyik levertebb, nyűgösebb, ingerültebb a szokásosnál és ez a mi türelmünket is jobban próbára teszi.

Július végén családostól nyaraltunk. Félpanziós ellátást kaptunk, ezért a szállóvendégekkel együtt reggeliztünk és vacsoráztunk.

Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna. Törzse előredőlt és két kezével valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony hátára és fejére omlott.

Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta elérni az asszony testét.

Néhány évvel ezelőtt abban a kiváltságban volt részem, hogy megismerkedhettem BJ.-vel. Egy sorral előttem ült a repülő gépen, és szeretettel fogadott bennünket, amikor elfoglaltuk a helyünket. Rövid időn belül BJ körül ülőkben teljesen világos lett, hogy BJ. mennyire izgatottan várja a repülést...

Nagyon hangosan beszélt, a megjegyzései kissé gyermetegnek tűntek korához képest, hiszen már felnőtt volt, és dadogása miatt nehezen lehetett érteni szavát.

Liu Csen Jing a kínai házi gyülekezetek hálózatának egyik vezetője, akinek életútján keresztül bepillantást nyerhetünk a Kínában működő "földalatti egyház" kibontakozásába és működésébe.

A hitük miatt bebörtönzött, brutális kínvallatásokat elszenvedett, embertelen körülmények között fogva tartott, sokévi kényszermunkára, sőt nemegyszer halálra ítélt keresztények és családjaik szenvedéstörténete árnyaltabb képet fest Kína újkori fölemelkedéséről és gazdasági sikereiről.

Nem ismertem Lászlót. Csak néha hallottam róla, általában vasárnap délelőtt, amikor istentiszteletünkön az imakérések hangoztak el. Ekkor mondta-kérte felesége, hogy imádkozzunk érte, mert beteg. Tényleg beteg volt. Halálosan beteg. A múlt héten szerdán vettünk tőle búcsút.

Roma temetés volt. Tíz óra előtt néhány perccel értünk oda a ravatalozóhoz, ami teljesen üres volt. Csak egy tábla, rajta az elhunyt nevével jelezte, hogy jó helyen járunk. De hol vannak a gyászolók?

Szóval… Terhes vagyok. 21 éves, szingli, végzős a főiskolán, és igen, én vagyok az a lány. A huszonegyedik születésnapomon történt. A legtöbb ember általában kicsivel több italt iszik a kelleténél és valószínűleg fejfájással ébred a 21. születésnapja után. Az én tapasztalatom egy kicsit más volt. Én voltam a lány, aki túlságosan berúgott, a lány, aki bizonytalan volt, a lány, akinek véletlenszerűen összeszedett valakit, a lány, aki nem tudott nemet mondani, a lány, aki terhes lett.

„A tanító rajtaütésszerűen kutatta át Szin és negyven osztálytársa holmiját. Amikor végzett, öt kukoricaszemet tartott a tenyerén. Egy kislány zsebében találta, aki Szin emlékei szerint alacsony volt, vékony, és feltűnően szép arcú. A tanító különösen rossz kedvében volt. Utasította a kislányt, hogy térdeljen le. Hatalmasat húzott a fejére a mutatópálcával. Szin és osztálytársai csendben figyelték, ahogy az apró koponyán záporoznak az ütések. Vér csordult ki a kislány orrából, és hirtelen rázuhant a padlóra.

"Annyit tudni kell rólam, hogy rendkívül felelőtlenül vezetek, veszélyes helyzetekbe bátran belemegyek, nem tartom karban a kocsimat és nem hiszek a KRESZ-ben" - mondta egyik közismert jelenetében Galla Miklós humorista. 

Elég sok "KRESZ-ateistával" találkozom. Záróvonal? Ugyan, minek az? Sebességhatár? Kit érdekel? - a mozgássérült parkolókról és az egyéb tiltótáblákról nem is beszélve.