Forgassuk vissza az idő kerekét, ez alkalommal kb. 3500 évet. A földrajzi terület Egyiptom. E Nílus-menti királyság életében volt egy rövid korszak, amit minden későbbi fáraó titkolt. S ez pedig az egyistenhit vallási reformja volt. Hogyan alakult ki a monoteizmus Egyiptomban, és miért bukott el? Milyen tanulságot hordoz mindez a számunkra?

A Thotmesz fáraók dinasztiájához kell visszamennünk. Kr.e. 1504-1492 között uralkodott e dinasztia legkegyetlenebb királya I. Thotmesz néven. Ő kezdte építtetni Théba városban a legnagyobb szenthelyet a ma is álló Karnak Templomot. Ellenségei fejét e templom falára szegeztette győzelmi jelül. Egy obeliszket is állíttatott a templomba, amelyen beszámol, hogy ázsiai rabszolgákkal épített. A felsorolásban szerepelnek a héberek is.

Ő volt tehát az a király, aki az ekkor már nagy néppé szaporodott héber népet rabszolgasorba taszította meghazudtolva elődeit, akik inkább kedveztek e népnek. Hamarosan III. Thotmesz egy gyenge kezű király került a trónra, egy nagyra törő nő árnyékában, aki 22 évig el tudta nyomni, s helyette társuralkodóként a trónon ülni.

E neves uralkodó-asszonynak halála után, egy mauzóleumot állíttattak, ahol egy érdekes felirat olvasható: "Hatsepszut királynőhöz Heket istennő nem volt kegyes." Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a királynő meddő volt. Kellett tehát egy fiú-gyermek érdekei megvalósításához, akit hercegként nevelhet, majd hatalmi harc esetén a trónra ültethet. A Biblia beszámol egy ilyen gyermekről, aki a Mózes nevet kapja. S itt összekapcsolódik az egyiptomi uralkodói válság a vallás kérdésével: Melyik nép istene győz majd-e harcban? Egyiptom látható "istenei", vagy a héber rabszolganép láthatatlan Istene?

III. Thotmes fáraónak volt egy gyermeke, aki erősen értelmi fogyatékos lehetett. Thutmosis herceg egy alkalommal épp a gízai piramisok tövében, a legenda szerint a Szfinx lábainál pihent meg vadász-kalandja közepette, amikor is álmában megszólalt az oroszlánfejű fáraó szobor s a következőket mondta: "Ha megtisztítasz engem, te leszel a fáraó."

A látomás beteljesedett. Hamarosan Mózes 40 éves pusztai "továbbtanulásából" visszatért Egyiptomba, hogy kivezesse népét. Megkezdődött az Exodus. Mint ahogyan a Biblia beszámol erről az utolsó csapásban a fáraó elsőszülött gyermeke is meghalt, sőt valószínűleg maga III. Thotmesz sem élte túl az "istenek harcát" ami Jahve győzelmével ért véget. Így tehát egy teljesen alkalmatlan herceg Thutmoszisz került a trónra IV. Thotmesz néven. Elfelejtették-e örökre a hébereket? El lehetett-e felejteni, hogy Egyiptom felett a láthatatlan Isten győzedelmeskedett?

A következő fáraó III. Amenofisz kísérleteket tett, hogy bevezesse az egyistenhitet Egyiptomban, ami azonban a papok hatalma miatt nem valósulhatott meg. Utódja, egy zseniális elme megvalósította apja álmát, talán nem is tudva, hogy egy rabszolga népcsoport Istene Jahve ihlette azt. IV.

Amenofisz nevét Ehnatonra változtatta, papjait száműzte, Théba városát, a vallási központot elhagyta, egy önálló várost építtetett a sivatag közepén. A városban egy istent imádtak Atont a Napkorongot. A nép rettegett, az uralkodói osztály a fáraó ellen szervezkedett, a papság katonaságot toborzott, mégis úgy tűnt, hogy a monoteizmus él Egyiptomban. De mi lett a bukás oka? Nofertiti, Ehnaton fáraó felesége hasonlóan gondolkodott, mint Hatsepszut a hajdani királynő: Kellene egy herceg, akit trónra ültethet, hogy dinasztiáját megóvja a bukástól.

Így férje halála után egy levelet küldött a rivális Hettita birodalomnak, amiben kéri az uralkodót, hogy küldjenek neki férjet. A hettiták válaszként elküldték Zananza herceget. Így nem csak az egyistenhit lett volna megerősítve Egyiptomban, de ki is lehetett volna terjeszteni a Hettita birodalomra s lehetséges, hogy egy hajszál választotta volna el a fél világot attól, hogy ne a Napot, hanem Jahve-t imádják. Isten egy sikeres missziót vitt volna végbe. Zananza herceget azonban a papok megölették, így kerülhetett trónra 9 éves korában TutankhATON. Majd mivel a hatalmi harcok tovább folytatódtak nevét TutankhAMON-ra változtatták védekezésül, hogy kifejezzék Egyiptomban AMON uralkodik ismét, és vele együtt visszaállt a régi vallási rend; a politeizmus.

A héber nép hatását még csak az emlékezés szintjén sem volt szabad többé említeni. Minden későbbi uralkodó arra törekedett, hogy a hírhedt "eretnek" királyok nevét kivéssék az emlékművekről, múmiájukat összetörjék és eltüntessék. A tanulság pedig mindebből nagyon egyszerűen levonható. Miért szólít fel Isten bennünket, hogy végezzük vele együtt az evangélium hirdetését? Miért feddi meg a zsidókat Jézus az evangéliumok szerint, hogy nem végezték ezt a nemes feladatot? Azért mert Isten számít Rád és rám! Ha mi emberek nem vagyunk készek, akkor hiba csúszik a gépezetbe.

Ahogy Isten helyett az ókorban a Nap "uralkodhatott" az embereken, úgy a mai modern világban az idő fog felettünk. S ebből hatalmi harc lesz, az eredmény pedig bukás! Ne engedd meg magadnak, hogy ál-istenek vezessenek, hanem fogadd el az egyedüli Isten vezetését, aki képes az emberi akarat ellenére is hatalmat gyakorolni fölötted, ám annyira tiszteletben tartja döntéseidet, hogy ezt nélküled nem akarja megtenni, mi több, Veled akar létezni!